Arkahet
„A homok mindenkit felfal, de némelyeket aranykoronával temet el.”
— Ősi arkaheti közmondás"
Nehéz leírni Arkahetet annak, ki sosem állt még a hajnal előtti csendben egy mozdulatlan dűnegerinc tetején, mikor a világ csonttá dermed a hidegtől, és a homok úgy morajlik a talpad alatt, mintha valami ősi, szomjas szörnyeteg mocorogna odalent. Arkahet dűnéi nem puszta homokbuckák: ezer évnyi elfeledett folyómedrek, elsüllyedt kertek és paloták porladó csontvázai hevernek alattuk, mint egy temető, mely maga is él. A szél éneke betemet, majd kitakarja a múltat — sokszor egyetlen éjszaka alatt új barlangok nyílnak, sírkamrák fordulnak ki a napfényre, míg máshol karavánok tűnnek el nyomtalanul a hullámzó dűnetengerben.
Arkahet dűnéi nem csupán halál és kietlenség. Azok számára, kik a sivatag törvényét ismerik, minden bucka egy új lehetőség rejteke. Egy szélcsendes katlan rejthet kristályvizet, egy beomlott homokpadló alatt romváros suttog a múlt kincseiről, egy vándorló sziklatömb árnyékában egész törzsek kelnek útra. Itt minden mozdul — semmi sem állandó, csak a homok ígérete, hogy egyszer mindent visszavesz, ami valaha felette emelkedett.
Földrajz
"Aki először ér Arkahet határára, azt hihetné, a világ itt véget ér."
— Kivonatok Neriathan Quiloren, a Szélvándor Krónikás feljegyzéseiből
Arkahet csak végtelen hullámzó homoktenger, mely nappal szikrázó arany, éjjel ezüstkék, s a horizont peremén még a csillagok is mintha megpihennének a dűnegerincek vállán. Arkahet földrajza sosem állandó: a sivatag maga a mozgás, a szél és a nap évmilliók óta faragja. Egyes régi térképek titkos homok alatti barlangrendszereket jelölnek, ahol a romvárosok csarnokai még őrzik az elsüllyedt dinasztiák csontjait és átkait.
A nyugtalan Por-teng túl Keletre, ahol a dűnék élő áradatként hömpölyögnek, és a délibábok egy egész karavánt is elnyelhetnek, ott rejlenek a Mélydűne Trónjai — Arkahet messzi keleti vidékei, melyek félig feledett mendemondákban és átkokban élnek tovább. Itt a homok sápadt és üvegszerű, mintha évszázadokon át tűz csókolta volna. Ez az a hely, ahol a szél olyan hangokat hordoz, amelyek nem az élőkhöz tartoznak, és a lábnyomaid mögött üveggé válhatnak a nyomok.
Arkahet nyugati részén, mintha elszórt ékkőként fekszik az Oázisöv — buja, rejtett életerek láncolata, ahol pálmafákkal szegélyezett források és titkos folyók táplálják azokat a városokat, melyek délibábként ragyognak a látóhatáron. Itt az élet nem a nyílt napfényben virágzik, hanem selyemfüggönyök mögött és árnyas udvarok rejtekében, illatba burkolt, suttogott méreggel körülölelt kígyók őrizete alatt.
Arkahet szívében terül el a Por-tenger — egy végtelen, dűnékből álló óceán, mely élőlényként mozog: elnyeli az utakat, romokat temet be, és kiköpi az elfeledettek csontjait. A sivatag legrégibb történetei szerint ez valaha nem tenger volt, hanem folyók és márványvárosok termékeny bölcsője.
Arkahet déli határvidékén a végtelen dűnék megtörnek az ősi Kőperemen — csipkés asztallap-hegyek, rozsdavörös sziklák és labirintusszerű kanyonok koronáján, melyek őrzőként állnak a világ peremén. Itt a Homokkirályok közvetlenül a föld csontjaiba vájják citadelláikat, palotáik félig rejtve pihennek a napsütötte sziklafalakban és olyan mély hasadékokban, melyek katedrálisként visszhangzanak.
Arkahet északnyugati határán terül el a Tört Perem — egy pusztaság, ahol a dűnék sómezőkké, csontvázszerű völgyekké és olyan temetőkké szakadnak szét, melyek idősebbek bármely királyságnál, mely ma táplálkozik belőlük. Azt mondják, minden elveszített sivatagi háború itt ér véget, ahol elfeledett seregek csontjai sóviharokban kelnek életre, és a homok a pestis-szellemek hangján énekel.
Climate
A nappal vakító arany, forró mint a kovács tüze, s a hőség vibráló fátyolként torzítja a messzi kőgerinceket. A homok ilyenkor éget, lábbelőt, bőrt, még a gondolatot is kicsalja a fejből — csak a sivatagi nomádok ismerik azokat a rejtett kősziklákat, ahol árnyék és pár csepp víz vár. Éjjel azonban Arkahet dűnéi suttognak. A hideg harap, mint az üvegkard, s a szél közt átsuhanó homokzaj néha úgy ver visszhangot, mintha kísértetek vitáznának egy elsüllyedt palota tróntermében. Egyesek szerint a legnagyobb homokhegyek belsejében ősi leviatánok szuszognak, homokférgek, melyek testükből dűnéket ringatnak, s időnként elnyelik, aki túlságosan közel merészkedik.
Megjegyzések