A Tört Perem

"Ahol a sivatag sóval kezdődik és romlással ér véget, s minden lélegzet a közelgő halál ízét hordozza."

- Kivonatok Neriathan Quiloren, a Szélvándor Krónikás feljegyzéseiből

Arkahet északnyugati határán terül el a Tört Perem — egy pusztaság, ahol a dűnék sómezőkké, csontvázszerű völgyekké és olyan temetőkké szakadnak szét, melyek idősebbek bármely királyságnál, mely ma táplálkozik belőlük. Azt mondják, minden elveszített sivatagi háború itt ér véget, ahol elfeledett seregek csontjai sóviharokban kelnek életre, és a homok a pestis-szellemek hangján énekel. Városok kapaszkodnak sóval kérgezett hegygerincekre és csonttól koptatott szurdokokba, félig menedékek, félig rothadó tetemek.

Ymrath, az Üreges Fenség, egy nekropoliszból uralkodik, melyet a Holt Sótenger mélyébe vájtak, ahol a szél katedrálisbordák között fütyül, és a holtak kérdés nélkül szolgálnak. Sahl Jareth, az Aranyhimlő-Úr, járványokat sző, mint más a posztót, és pestist ajándékoz büntetésként és kegyelemként azoknak, akik aranyporos gyógyírjaiért könyörögnek. És mélyen Uldharat Szörnykovácsműhelyeiben hús és kitin forr eggyé háborús bestiákká, melyek félig vadak, félig az éhség és a vas láncolja őket a Peremhez. Az utazók ezt a vidéket hívják a Csontáradat Birodalmainak, mert itt az áradat nem vízből áll, hanem sóból és rothadásból — egy hely, ahol az Arkahetbe vezető út a halállal kezdődik, és csak akkor ér véget, mikor a homok a nevedet is felemészti.