Az Óidő, Thalrűn homályba vesző kora, még a jelenkor istenei és birodalmai előtt szövődött meg, amikor a világ szívében vad, érintetlen erők tomboltak, és az ősi Godbeastek szunnyadó isteni árnyékként jártak a földön. Ekkor születtek a föld mélyén alvó titkok, a legendás varázskristályok, és a kezdetleges népek még csak próbálták megfejteni az Ég és Üresség közti titokzatos egyensúlyt. Az Óidőben nem voltak még nemzetek vagy könyvek, csak az első harcosok és papok fohászkodtak a kozmikus erőkhöz, miközben az ősi harcok és természeti katasztrófák formálták a kontinenst, s közben a világ kezdetleges mágiája és végtelen csodái váltak a jövő legendáinak gyökereivé.