Por-tenger

"Nem víz az, ami Arkahet szívét megfojtja — hanem a homok, mely minden bűnt emlékezetében hordoz."

- Kivonatok Neriathan Quiloren, a Szélvándor Krónikás feljegyzéseiből

Arkahet szívében terül el a Por-tenger — egy végtelen, dűnékből álló óceán, mely élőlényként mozog: elnyeli az utakat, romokat temet be, és kiköpi az elfeledettek csontjait. A sivatag legrégibb történetei szerint ez valaha nem tenger volt, hanem folyók és márványvárosok termékeny bölcsője — míg egy átok, mely mélyebb, mint a láng, meg nem repesztette a földet, s saját homokjába taszította.

Most a Por-tenger lélegzik; dűnéi úgy emelkednek és omlanak, mint hullámok egy néma viharban, délibáb-kórust énekelve, mely képes letéríteni a karavánokat és összetörni a gyanútlan álmodók elméjét. Egész királyságok tűntek el forgó homoktengerében — eltemetett templomok, melyek kő és emlékezet nyelvén suttognak. Vannak, akik azt mondják, a Tenger él — egy sebzett isten vagy egy csillagokhoz láncolt szellem, mely örökké változik, hogy titkait rejtve tartsa a Homokkirályok mohó karmaitól. Mert minden koronájuk és átkuk ellenére egyetlen uralkodó sem mondhatta soha magáénak a Por-tengert — csak figyelték, ahogy a látóhatára délibábként hullámzik, tudva, hogy egy napon a dűnék az ő trónjaikért is eljönnek.