Shath’Marr
„A kovácsoknak nincs királyuk — csak a tűz parancsol nekik.”
-
Egy nép, kiknek bőre olykor a kovácstűz hamuszürkéjében, máskor a sivatagi éj fekete porában fürdik, s akiket a forróság és a suttogó homok formált. Testüket mélyvörös vagy fekete pecsétek borítják, rúnák és régi nyelvű átokszálak, melyek izzanak, ha szellemhez vagy démoni erőhöz nyúlnak. Arcuk és karjuk sokszor tele van finom, fémesen csillanó hegekkel: minden vágás, minden égés egy-egy fogadalom, amit a vasba égettek.
A Shath’Marr klánjai a Sand Kings aranyos-véres udvarai és az omladozó romvárosok között vándorolnak, mint a homokszél hordozói. Földalatti kohóik fekete obszidiánba vájt termek, ahol a tűz és a homok szellemei bilincsbe verve szolgálnak. Itt kovácsolják fegyvereiket — nem acélból pusztán, de suttogó lelkekből, vérrel kevert aranyból és mélyből hozott ősi kristályokból.
Felépítés
A Shath’Marr sosem volt egységes birodalom — ők inkább egy széttartó, egymással is rivalizáló pecsétklánok laza szövetsége. A rendjük szerkezetét a Homoklánc Urai tartják össze: egy titkos tanács, melyet a legrégebbi vérvonalak legnagyobb Átokkovács mesterei alkotnak. Ők őrzik az Első Tűz szikráját, a régi Átok-Lángot, melyből minden új fegyver születik.
- Pecséttartók – a fegyverkovács mesterek, kik bármilyen anyagot képesek „átoklélekkel” eggyé olvasztani.
- Vérpecsét Hordozók – harcos zsoldosok, kik a kovácsok pengéit hordják a világba, hogy próbára tegyék, s akik gyakran maguk is élő fegyverré válnak.
- Szellemnyárs Alkimisták – azok a rituális mágusok, kik szellemeket, homokelementálokat, vagy lidérceket vadásznak és kötik fegyverbe.
A rang sosem öröklődik pusztán vér szerint — minden klánmesternek ki kell állnia a Lángszál Próbáját, ahol az Átoktűz lángjában önmagából is áldoznia kell: test, lélek és árnyék egy részét kovácsolja össze egy újabb mesterfegyverrel. Aki túléli, az ősi runák új hordozója lesz.
Kultúra
„Minden ütés egy szellemnek szól. Minden penge egy fogadalom.”
A Shath’Marr kultúrája a kötöttség és a kísértet szabadsága kettősségéből fakad. Ők hiszik: az átok nemcsak büntetés, hanem erőforrás. A homok, a fém és a szellem egylényegű, csak át kell törni a világ határait.
Minden ifjú kovács zarándoklatra indul a sivatagi romvárosokba, hogy ott egy ősi átokfragmentumot saját kezével zárjon pecsétbe.
Testüket rúnákkal borítják, melyek világítanak, ha egy szellem vagy démoni erő közel kerül. Ezek a minták egyúttal védelem és kulcs a szellembörtönökhöz.
A legnagyobb bűn, ha valaki fegyvert kovácsol, melyet nem tud kordában tartani. Az elbukott mestert élve beolvasztják a Kohó Szentélyébe — lelkéből új átokszál születik.
Eszközök
Ők a Pecséttartók — átokszelídítők, fémforgatók és lidércűzők, kik a harcosok pengéjébe szövik a homokvihar dühét vagy a romok árnyaiból kiszakított bosszúvágyat. Ám minden alkotásuk kétszeresen él: erőt ad és sebet hagy, mert aki Shath’Marr átokfegyvert visel, azt a penge szelleme is viseli.
Karavánjaik némelyike mozgó kohó: vörösen izzó tűzágy, melyet láncra vert szellemek hajtanak, s körülötte vérpecséttel kötött harcosok őrködnek. Máskor titkos szentélyeik mély dűnék alatt rejtőznek, csupán azok találják meg, kik hajlandók saját lelküket is zálogba adni.
Megjegyzések