Mélydűne Trónjai

"Ahol a dűnék olyan titkokat suttognak, melyeket élő embernek nem volna szabad hallania, és maga a nap is fél megmaradni az égen."

- Kivonatok Neriathan Quiloren, a Szélvándor Krónikás feljegyzéseiből

Anharel Keleti részén a nyugtalan Por-tengeren túl terül el, ahol a dűnék élő áradatként hömpölyögnek, és a délibábok egy egész karavánt is elnyelhetnek, ott rejlenek a Mélydűne Trónjai.

E vidék trónjai csupán névleg királyságok — ingatag uralmak ingoványos földre építve, ahol a tornyok félig betemetődnek egyetlen éjszaka alatt, és a városkapukat elnyelheti egyetlen dűne lehelete is. Taar-Miraj, a Lángok Ura, megfeketedett kőből emelt citadellából uralkodik, ahol a homok tűzüveggé olvad a lába előtt; Zahmirra, a Néma Nővér, valóság és délibáb között lebeg fátyolos Délibáb-Tornyában, melyet csak azok pillantanak meg, akiket jóslat vagy pusztulás pecsételt meg. És valahol még mélyebben, a suttogó labirintusban a dűnék alatt, az Ith’Zoruun nevet imaként és halálos ítéletként suttogják — egy trón, amely talán sírkamra, vagy valami sokkal régebbi, ami a sivatag változó lelkéből táplálkozik.

A Távol-Keleten a hatalom nem vérrel vagy acéllal szerezhető meg, hanem azokkal a titkokkal, melyeket rejteni tudsz — és az átkokkal, melyeket hangosan kimondani mersz.