Dérpalota

A hajdani vadaspark egyik éppen maradt pavilonja, amely számos fenevadnak adott otthont, ma a Dérpalota névre hallgat. Hogy eredetileg miféle bestiák élhettek itt, az mára rejtély, ma már csak egy csordányi gyapjas lanatának ad otthont, amelyeket a helyi falkák őriznek s tenyésztenek tovább. A Dérpalota leghíresebb lakója azonban az öreg Valla, minden tulkok ősanyja.

Elhelyezkedés

A Dérpalota a várost kettészelő hasadás északi oldalán fekszik, elég távol a repedésektől ahhoz, hogy már-már biztonságosnak legyen mondható a környéke. A menedéktől délre, alig egynapnyira fut a nagy kelet-nyugati hadiösvény, a Númenek útja, amely még ma is összeköti az északi kapuerődöt, a Clastra Praetorát a Lándzsával, és azon túl a Kristálykönyvtárral.

A menedék

A Dérpalota maga egy nagyobb, központi kristályüvegből készült kupola, amelyet körben több hasonló, de jóval kisebb másik vesz körbe, amelyeket szintén üvegezett átjárókon keresztül lehet megközelíteni. Legalábbis hajdanán így volt.

Bár az épület külső traktusaiból csupán üvegtörmelékkel teli, megcsavarodott csontvázak maradtak, az alacsony torony központi magját alkotó hatalmas kristálykupola és a benne álló különös oszlop továbbra is sértetlen. Nem tudják, miből készülhetett, ám abban biztosak, hogy se nem az Éjleány által annyira kedvelt tenebriumból, se nem az elődök fehér építőkövéből áll, bár a csúcsára erősített pilont a Hadúr elekrumából készítették és az ő szigillumai díszítik.

A pajzsviharok idején, amikor Gaia ártó mágiája megtörik a szivárványkupolán, s a Hadúr tornyán villámok futnak végig, amelyek végigcikáznak a vadasparkban álló pilonok csúcsain, hogy elvigyék a mennyköveket a Bölcs tornyáig és ott életre keltsék a következő nemzedéket, a Dérpalota is életre kel. A furcsa, fehér, áttetsző, de egyszerre átlátszatlan, kék erezettel átszőtt központi mag hirtelen lehűl, s megfagyaszt maga körül mindent. A kupola alatt a párától terhes levegő dérként csapódik ki a falakra, hó hullik az égből, zúzmara borít el mindent.

A torony első lakói a központi pilont körülvevő belső kupola köré épült, eredetileg talán lugasnak épített szerkezet tetején kerestek menedéket. A kisebb kupolák egy részét komoly munka árán sikerült helyreállítani, ezekben a helyiek kerteket rendeztek be, míg a többit őrtövissel futtatták be, afféle első védelmi vonalként. Pavilonok között futó lugasok teteje a szép lassan növekvő közösség számára biztosított noxadbiztos terjeszkedési lehetőséget, alatta pedig mostanra a kereskedők számára kialakított közösségi istállók, vásártér, vagy a nagyobb falkák számára karavánszeráj kapott helyet.

A lakók

A Dérpalota a falkák állandó menedéke, amely a helyreállított üvegházaknak hála egész évben képes eltartani a közösséget, így nemcsak fontos megálló a kereskedelmi úton, hanem virágzó központ is egyben.

Az esős évszakban a település lakóinak felét a falkák teszik ki, míg a szárad és a hűvös évszakban csupán az öregek, a fiatalok és az anyák maradnak a falak között. Számos emor kézművesnek ad otthont a Dérpalota, de akadnak az Anya és a Kovács gyermekei közül is, s a szeráfok vagy épp a készítettek sem ritkán látott vendégek.

A menedék vezetői

Bár elméletileg a menedéket a falkák tanácsa irányítja, azok - az őrfalkákat leszámítva - csupán az esős évszakban vannak jelen a településen, olyankor sem mindig van kedvük az apró-cseprő ügyekkel foglalkozni. A mindennapi ügyeket a vének tanácsa viszi, amely a vargok öregjeiből, néhány emorból és a helyi gremlin- és driádcsaládok egy-egy tagjából áll. A tagok száma nem meghatározott, a gyűlésekre sokszor meghívják az átutazóban lévő szeráfokat és készítetteket is.

Portékák

Mint minden nagyobb menedéknek, a Dérpalota is aktívan kiveszi a részét a városon belüli kereskedelemből. A kertek, a driádoknak és az üvegkupolák némelyikében még működő ősi varázsnak köszönhetően elegendő élelmet termel magának, és az esős évszakot a menedék falai között töltő falkáknak. Van azonban néhány olyan importcikke, amelyért a kereskedők minden évben meglátogatják a Dérlapotát.

Jég és fagyasztott hús

A viharos évszak párás, fülledt időt hoz a városra, s ilyenkor nem csak a szivárványkupola alatt, hanem azon túl is viharokat hoz Gaia. A pajzsviharok idején, a Lándzsa, a Hadúr tornya az, ami a bölcsek szerint elvezeti a felgyülemlett mágikus energiákat. A Lándzsa hegyéről villámok szaladnak szét, s sorban megérintik az Éjleány pavilonjainak csúcsait, így jutva el a Kristálykönyvtárhoz. Amikor ezek a villámok megérintik a Dérpalotát, a központi pilon körül azonnal fagyossá hűl a levegő. A rövidebb viharok során csak havazni kezd odabent, s mindent zúzmara borít be, míg Gaia hosszabb, néha napokig tartó tombolása nyomán, akár a kupolából kiinduló patakok is befagynak. A jég pedig igencsak értékes nyersanyag, hisz a só nagyon ritka kincs a városban, így a jég az egyik leghatékonyabb tartósítási módja a húsnak. A nagyobb, leviaszolt hústömböket ládányi jégtömbökbe fagyasztják, amit aztán gyapjúba és szalmába burkolnak, hogy a lehető legtovább kibírja, de legalábbis a legközelebbi jégveremig. Így aztán jellemzően a ranaxok vágási ideje is a viharos évszak, még akkor is, ha a legtöbb noxad ekkor bújik elő a hasadékból.

Gyapjú és nemez

Bár az Összeomlást viszonylag kevés növényevő élte túl a város falain belül, a megmaradt túlélőkre mindenki nagyon próbált vigyázni, hisz nagyon komoly értéket és erőforrást képviseltek. Ez mentette meg a lanatákat is, ezeket a méretes, gyapjas növényevőket, akit a Fagykupolán kívül igen hamar elpusztulnak. A bölcsek azt állítják, nem bírják a meleget, s csupán a forró évszakban is hűvös Fagykupola tartja őket életben. A lanaták a viharos évszakban hatalmas bundát növesztenek, amelyet a forró évszak elején lenyírnak, kártolnak, s finom gyapjút készítenek bele, amelyből később nemez és fonal készül. A menedék legértékesebb árucikke azonban nem a lanatáktól, hanem öreg Vallától származik. A nemes bestiáról nem tudják miféle teremtmény, bár legendák szólnak a születéséről. Annyi bizonyos, hogy mindössze egyetlen ismert példány létezik a fajtájából, s a legendák korában alkották meg az elődök, s a vén Fűzanyó mélységes megvetéssel viseltet iránta, bár senki nem tudja, miért. Öreg Valla bundájából készül a híres aranygyapjú. Ugyan azzal a módszerrel állítják elő, közönséges változatát, s hétköznapi gyapjútól csupán csillogó aranyszíne különbözteti meg. A végeredmény azonban a gotik által készített pókselyemhez hasonlóan különleges, mágikus tulajdonságokkal bíró anyag, amelyet a páncélkészítők előszeretettel használnak fel a nevesített vértek készítéséhez, hogy az ne csak a kardok és nyílvesszők, de a varázslatok ellen is védje viselőjét.

Üveg

A Fagykupola csupán egyike a kisebb-nagyobb kristálykupolákból álló pavilonegyüttesnek. Az Elődök fehér építőkövéből készült díszes vázszerkezetbe arasznyi, kristálylapokat rögzítettek, a mélyükön rúnákkal. A pavilonok közül teljesen leomlott, ám a romok alatt rengeteg törött kristálylap hever, amelyet a helyiek folyamatosan bányásznak és olvasztanak be a menedék gremlinek által készített üvegkohójában. Az első darabokat persze a még álló kupolák javításához használták, ám később kiderült, hogy a mágikus kristályüvegből készült fiolákba - a Hadúr által kedvelt fulgurithoz hasonlóan - a Lándzsa varázstudói képesek bebörtönözni akár egy villámot is. Azóta számos más hasznos, és igencsak költséges tárgyat is kézítenek belőle, és nem csak a Lándzsából, de a Kristálykönyvtárból és a Csillagvizsgálóból is időről-időre érkeznek a kísérletező kedvű tudós fők.

Épületek

Üvegkohó

Az élőholtak közvetlen fenyegetésének elmúltával a nagyobb tornyok a Pretoriánus Gárda ösztönzésére expedíciókat indítottak, hogy megtalálják a városban szétszórt menedékeket, így a legnagyobb tornyokat összekötő úttól nem messze álló Dérpalotát is elérte az egyik ilyen expedíció, s hamarosan aféle bázisként kezdték használni a menedéket, ami jelentősen felgyorsította a Gyűrűn a kunyhók és a kertek kialakítását is.

Ebben az időben érkezett meg Fer-Ven-Raza mester, egy kisebb gremlin csapat élén, akik az egyik expedícióval érkeztek, ám, nem tértek később vissza a Lándzsába. Raza mester felvetette, hogy ha tudnának egy kohót építeni az egyik védettebb kupolában, akkor a törmelékből talán képes lenne befoltozni a sérült üvegházakat, így noxadbiztos kerteket alakíthatnának ki odalent is, nem kellene annyit küzdeni a Gyűrű tetején. Így kapta meg a mester és csapata a hajdani (feltételezhetően) aviáriumot, ahol az első üvegtömböket olvasztották a megfelelő formára a kertekhez.

A kohót azóta többször is bővítették, átalakították, de továbbra is Raza mester családja és tanítványai működtetik.

A Gyűrű

Vagy, ahogy a helyiek hívják, egyszerűen csak fent. Az Összeomlás után, amikor az addig ismert világ megszűnt létezni, és az élőholtak legalább akkora fenyegetést jelentettek, mint a noxadok, a túlélők jól védhető, több menekülési útvonallal is rendelkező helyeket kerestek.

Így esett a választásuk a Fagykupola körül futó hajdani lugasra. Ez az elődök építőkövéből készült hat mérő magas támasztékrendszer hajdan talán pergola, talán valamiféle árnyékoló, vagy egyszerűen csak egy sétány volt, de arra tökéletesen alkalmasnak bizonyult, hogy a tetején a túlélők meghúzhassák magukat. A kezdeti szedett-vedett deszkapadlót később felváltották vagy kiegészítették a fémlapok és gerendák, a szakadt ponyvák helyére először sátrakat, majd kunyhókat emeltek és a menedék lassanként körbenőtte a Fagykupolát. Bár az élőholtak jelentette fenyegetés azóta elmúlt, s a noxadokat is valamelyest távol tartja a menedék körül növesztett őrtövis, a menedék lakói azóta sem építettek kunyhókat a talajszintre.

A Gyűrű házai aprók, zsúfoltan bújnak össze a magasban, s a legtöbbet igyekeztek a Fagykupolának támaszkodó, vagy épp a mélység fölé nyúló, néhol igencsak ingatag platformokkal kiegészíteni. A házak kivétel nélkül könnyű anyagokból, sásszövetből, fakéregből, háncsból épültek, a közöttük húzódó utcák pedig jó esetben két ember szélesek, de vannak olyan szakaszok, ahol az embernek meg kell várnia, hogy a másik irányból kioldalazzon a szembejövő, hogy maga is át tudjon menni.

Nagyobb nyílt tér mindössze egy akad a Gyűrűn, méghozzá az a megerősített padlójú sáv, ahol a a kupolából a viharok után a jeget kicsörlőzik és lecsúsztatják, hogy a peremen álló daruk segítségével kocsikra vagy a jégvermekbe pakolják.

A fagykupola

A fagykupola a menedék szíve és egyben megélhetésének forrása. A hatalmas, száz mérő átmérőjű fazettás kristálykupola a lanatacsorda és az öreg Valla otthona, valamint a jégbányászat helyszíne. A kupola körül számos kisebb-nagyobb jégverem is épült, hogy minél nagyobb mennyiséget képesek legyenek eltárolni a viharos évszak során.

Míg a kupola alsó szintjén a karámok, istállók kaptak helyet, addig a belső galérián állványokon sorakoznak a fagyasztókádak. Ezek a szétszedhető ládák biztosítják, hogy a viharok elmúltával gyorsan kihozhassák, kibonthassák a jeget, majd a lehető leghamarabb, még a következő vihar beállta előtt újratölthessék őket vízzel. Ugyanis a viharok ideje alatt odabent tartózkodni felér egy halálos ítélettel, az odabent cikázó fagyvillámok miatt. Bár tartja a mondás, hogy lanatába nem csap a fagyvillám, ezt sajnos más nem mondhatja el magáról.

A jég mozgatásáról a gremlin mesterek gondoskodtak, csigákkal, emelőkkel és görgősorokkal látták el a galériát, hogy nagyobb hatékonyságot érjenek el. A jégvágás idején az egész település együtt dolgozik, beleértve azokat a vándorfalkákat is, akik egyébként csak a viharos évszak miatt húzzák meg magukat átutazóban. Akik nem a jeget cipelik, azok az üres kádakat töltik meg vízzel, vagy a vágás után bőrbe csomagolt és leviaszozott húst helyezik el az érkező vihar előtt. A kádak megtöltése a gremlinek által készített vízcsavarokkal és az eléjük befogott lanatákkal együtt is fárasztó munka.