Az Elődök alkotása

Emor az Elődök egységének és együttműködésének jelképeként épült. Bár mindegyüknek megvoltak a maga műhelyei, ahol a nagy műhöz szükséges kísérleteiket folytatták, a felemelkedés egy olyan közös erőfeszítés volt, ami megérdemelt egy olyan jelképet, mint Emor városa. Felépítettek egy utópiát, a népüknek a Palota-hegy árnyékában.

Emor látképét leginkább a Palota-hegy határozza meg. Az alapjait körbeölelő Hasadás felett romok húzódnak, amelyek helyét hamar az érintetlenül maradt épületek veszik át. A csipkés pártázatokon, bástyákon és rondellákon túl úgy tűnik mintha az Elődök meghagyták volna a hegy természetes szikláit, erdejeit, s csak itt-ott egészítették volna ki lépcsősorokkal, keregőkkel, amelyek a fiatornyokat, pavilonokat, még feljebb pedig palotákat kötnek össze.

Azokon a napokon, amikor a Palota-hegy felső része nem veszik felhők közé, akkor halandó elme számára felfoghatatlan célokat szolgáló toronyóriások, felhőket átdöfő, karcsú kristályobeliszkek, semmibe tartó hidak, hatalmas, rúnákkal telerótt spirálok látszanak a csúcs közelében.

Az évnek abban a szakában, amikor az eget uraló Gaia egy teljes hétig nem kerül elő, és a Hasadásban a sötétség a noxadokkal együtt visszahúzódik valamelyest, akkor látszanak a palota alapzatában húzódó gigászi léptékű kamrák, csövek, lépcsősorok is, amelyekről azt regélik, egészen az Alvilágig húzódnak.

Ha madártávlatból néznénk a Palota-hegyet, akkor a vadonban öt nagy sugárút fut szét a tövéből, de a kapuvárosok közül csak Emor vészelte át a pusztulást.

Maga a város a Hasadás külső oldalán, a Palota-hegy árnyékában terül el. A város sem úszta meg a pusztítást, de néhány nagyobb épületkomplexum szinte sértetlen maradt, melyek között a Hasadásba tartó árkok és szakadékok futnak. Ezek között átjárást csak a kidőlt épületek roncsai, vagy a túlélők által épített függőhidak biztosítanak, illetve a gótok által használt alantutak, a mélyben húzódó járatok vezetnek át alattuk.

A tornyok

A város kilenc nagy dombján emelkednek az Elődök tornyai, amelyek a tanítványaiknak és háztartásuknak adtak otthont. Közöttük a szolganépek kisebb tornyai, parkok, sétányok és kapuk álltak, amelyeknek a romjai óvják az Összeomlás túlélőit. A kilenc nagy torony a mai napig áll, bár mind megsínylette a Titánok pusztítását.

A Hasadás peremén, áll az Úrnő alkotása, az Igazság tornya. Sziklaszirtként magasodik a Hasadás fölé, amelyből a viharos évszakban felszálló köd úgy öleli körül, mint hullámtörőt a tomboló tenger. A hajdani nyugati kaput, amely egyenesen a Palota-hegybe vezetett a város északi felével egy széles híd köti össze, amely egy lefejezett, félig megdőlt toronyba vezet, míg a déli parra egy megdőlt, a szigetre roskadt torony jelenti az átjárást.

A szigettől északra áll a Kristálykönyvtár, a Bölcs tornya, amelyet pilonok sora köt össze a Hadúr tornyával, a Lándzsával. A Lándzsa a város legmagasabb építménye, csúcsa kilóg a pajzson túlra. Gaia tombolásakor a torony felső részén villámok cikáznak, majd futnak végig a pilonsoron, így vezetve el a mágikus energiákat nyugatra a Kristálykönyvtárig, keletre pedig az Éjleány tornyáig, a Ligetig. A Liget és a Lándzsa között a völgyekben kisebb pavilonok és épületek húzódtak a hajdani vadasparkban. A pilonok mentén a Kristálykönyvtártól egészen a Ligeten túl álló keleti kapuig fut a Númenek útja. A hajdani díszes sugárút ma az egyik legkönnyebben járható, és egyben legforgalmasabb kereskedelmi útvonal is.

A város keleti kapuja a Praetoriánus Gárda erődje, a Clastra Praetoria. Az Úrnő hajdani saját testőrségének erődje.

A Hasadás legnagyobb nyúlványa kettészeli a várost, északi és déli félre osztva azt, ám a keleti falat már ne éri el, így a két partja közötti átjárást a keleti oldalon a Huzatos torony és az Obszervatórium, a Boszorkány csillagvizsgálója, míg a nyugati oldalon az Igazság tornya biztosítja.

Az Igazság tornyától délre a Fordított torony áll, a Lélekőr alkotása. Az alvilág a Fordított Toronyból kiinduló, a város nagyrészét behálózó alagúthálózat, amely minden tornyot összekötött hajdan, s amelynek a járatai a romokkal tarkított felszín helyett a város - főleg a déli felének - kereskedelmi és logisztikai hálózata.

A város délnyugati csücskében áll a Kerék, a Kovács hajdani kohója, míg a város szívében, a Fárosz nyújtózkodik az ég felé, a Gyógyító tornya. Úgy mesélik, tornyának csúcsáról Rhea fényével vetekedő ragyogás világította be a tőle délre álló Rengeteget, az Anya kertjét.

A Hasadás egyik legnagyobb délre tartó ága a Fordított torony és a Fárosz között húzódik, s egészen a romba dőlt déli kapuig tart.

Élet a romok között

Az Összeomlás nem volt kegyes a városhoz, ahogy az utána sem lettek könnyebbek a dolgok, csupán másféle borzalmak jöttek az újak helyére, ám az emberek hajthatatlansága lassacskán ismét élhető hellyé változtatta a csodák hajdani városát, bár számos kihívás továbbra is megoldatlan maradt.

A víz állandó problémát okoz a legtöbb toronyban. A viharos évszakban túl sok van belőle, elönti a termést, járhatatlanná teszi az utakat és előcsalja a noxadokat a hasadásból, míg a forró évszakban túl kevés van belőle, s nehéz megfelelő készleteket felhalmozni.

A védett kerteknek hála élelem a legtöbb helyen akad, de általános csereeszköz is, s az utaztatása meglehetősen problémás. A kereskedelem létfontosságú, hisz egyetlen  menedék sem tud magának mindent megteremteni. Bár a hasadás északi partján a Númenek útja összeköti az Igazság tornyát a Castra Paretoriával, könnyen és viszonlag gyorsan megtehetővé téve a távolságot, végig a Hasadáshoz közel vezet, ami meglehetősen veszélye. A kisebb karavánok gyorsabban tudnak haladni, de egy portyázó noxadfalka is végzetes lehet a számukra, míg a nagyobb karavánok a több harcos miatt nagyobb biztonságban vannak ugyan, de a lassabb tempó miatt elkerülhetetlen, hogy előbb vagy utóbb egy-egy nagyobb álmodó figyelmét is felkeltség.

A Hasadástól délre az alantutak jelentenek megoldást, ám az aknákban és járatokban csupán emberi erővel, vagy a kúszóknak nevezett gyíkszerű fenevadakkal lehet az árut szállítani.

A menedékek

A legtöbb menedék vagy a felszín alatti útvesztőkben bújik meg, vagy a megmaradt tornyok magasában. A lélekszámuk a néhány tucatnyi lakosú tanyáktól, őrposztoktól és kereskedelmi állomásoktól, a többszáz fős, több szintet is elfoglaló tornyokig terjedhetnek. Akadnak közöttük kertek, mint Fűzanyó birtoka, vagy falvak, amelyek hajdan teljesen más funkcióval bíró épületeket hasznosítottak újra, mint a Dérpalota. Vannak menedékek, amelyek a hajdani tornyok magasában húzzák meg magukat, mint a Huzatos torony, s akadnak olyanok, amelyek a mélyben, az alagutak útvesztőjében rejtőznek, mint Mélykút. 

A menedékek növekedését csupán az élelem hiánya, vagy épp annak rossz eloszlása gátolja, ám hiába hódítanak meg telepescsapatok újabb és újabb törött tornyokat, ha azokat nem képesek megvédeni a noxadoktól.

Az új tornyok meghódítása mellett az erőforrások kiaknázása a legfontosabb a városban, s az ahhoz szükséges mesterek utaztatása és védelme. Az Elődök alkotta csodák közül sok még most is ott van a romok között, csupán meg kell találni őket. Az Elődök fehér építőköve bár szinte bármit elbír, s csodákat alkottak belőle, az emberek számára teljesen használhatatlan. Nem képesek megmunkálni azt, így a nagyobb darabok leginkább csak akadályt jelentenek a számukra, amelyek között meg viszont kincsek rejtőzhetnek: csövek, belvasztható fémtárgyak, különös kábelek, amelyek bár nagyon könnyűek, szinte elszakíthatatlanok, mágikus rúnákkal felvésett szilánkok, amit hajdan valamiféle nagyobb gépezet vagy alkotás részei voltak, de ma már csupán meleget adnak, megtisztítják a vizet, vagy épp elnyelik az ütéseket.