A hosszú promenád

Az első telepesek a piac felett húzódó futójárdákról nyíló hosszú, belső folyosó termeit és kamráit választották lakhelyül. Aralu mester munkásságának hála pedig még egy ügyes csatornarendszert is kialakítottak a folyosó egyik kis kamrájában, ahonnan a kiöntött szemét egyenesen a kinti trágyadombra szánkázik. A szellőzésnek és a langymeleg csöveknek hála az otthonok a viharos évszakban is kellemesen melegek, míg a világítást a piactéren is megszokott csövek biztosítják.

Ezzel szemben a későbbi betelepedőknek meg kell elégedniük azokkal az aknákkal és odúkkal, amelyeket sikerül kitakarítaniuk maguknak, vagy a piaccsarnok körüli kényelmetlen járatokkal.

Akad egy néhai kilátóterem, egy hatalmas kristályoculusszal az oldalában, mely a település jelenleg feltárt legmagasabb helysége. A déli tájolása miatt a driádok itt alakították ki a védett kertjeiket, amelyek akkor is képesek voltak ellátni az első telepeseket, amikor azok a viharos évszakban a noxadok rajzása miatt elbarikádoztk magukat a hosszú promenádon. A kert azonban nem csak életet ad, de veszélyes is, ezért nem lakják. Amikor időről-időre sziszegve beindul valami a toronyban, akkor az üvegben felvillannak az addig láthatatlan rúnák, és a mágia utat keres magának. A dolgok, amelyekbe a megzabolázatlan mágia belekapaszkodik, megöregszenek. Néhány óra leforgása alatt, akár éveket is, de ez legkevésbé a növényekre van hatással, azok csak szárba szökkennek, gyümölcsöt hoznak. Kockázatos ugyan, de ha nincs más megoldás, akkor idehozzák a súlyos sebesülteket is, ha válságos az állapotuk, ahogy a komoly betegséggel küzdőket is. A sorsuk felől döntsenek a kegyes Ősök…

Tölgylomb - a driádok bölcse

Agg, kívül kérges és tüskés, belül valójában meglehetősen lágyszárú driád öregasszony, méghozzá az a fajta, aki már tíz éve temeti magát. Nyíltan szólal fel a jövevények ellen, mert a kert nem tud ennyi embert eltartani, ráadásul ezzel felhívják magukra nem csak a környéken élő abhumánok, de a noxadok figyelmét is, ami az Elődök nyílt kísértése.

Kalandkampó - Füst a távolban

Valahányszor a kertben felizzanak a rúnák, s annak különös mágiája beindul, a Jalbogyóban ülő őrszem, akit a láthatár fürkészésével bízott meg a praetor füstöt vagy gőzt lát felszállni az egyik meredélyből a toronytól északnyugatra, az egyik hasadékból. Mercutius praetor felderítőket toboroz, hogy kiderítsék, miről van szó.

Kalandra fel!

Lássuk, mit rejt a füst a távolban!
 

A Mézédes Jalbogyó a menedék egyetlen ivója, fogadója, gyűlésterme és közösségi háza is egyben. A kerthez hasonlóan egy néhai kilátóteremben kapott helyet, ám jóval alacsonyabban, nyugat felé tájolva, s a hosszú promenádról és a piactér traverzeiről is egyaránt könnyedén megközelíthető. Bár a hely tájolása ideális lenne a driádok növényei számára, a torony egyik pilonja állandó árnyékot vet rá, így túl kevés napfény éri. Ennek köszönhette Iolus Puis - vagy ahogy mindenki hívja: Jal -, hogy sikerült rátennie a kezét egy kisebb ellenszolgáltatás fejében.

A hatalmas kilátócsarnok díszes kövezetét szalmával szórták fel és rosszul ácsolt padokkal, asztalokkal és egyéb ülőalkalmatosságnak csúfolt tárggyal zsúfolták tele, hogy szükség esetén a menedék apraja-nagyja össze tudjon gyűlni tanácskozni. Olyan hely, ahol nagyjából a város felének van saját széke.

Minden mást elfoglalnak az árnyas ligeteket kedvelő jalbogyó ládái, amelyből Iolus a borát készíti, a pálinkáját és a groxhús mellé adott mártását főzi és a pitéjét süti. A hely törzsvendégei szerint meg lehet szokni a jalbogyó kissé savanyú, kissé kesernyés ízét.

A kristályüveg oculus mellett áll a helyi praetor egyik őrszemének állandó posztja, aki Aralu mester távcsövével a környéket kémleli.

Jalról azt beszélik, ha nem a bogyóiról van szó, akkor egy igénytelen, lusta disznó, és ez némiképp meglátszik a fogadóján is. A szállásokkal ugyanis nem sokat törődik, az utazók például sátrat verhetnek az oculus magasában futó fémtraverzen is. Legalább a szalmazsákjai nem bolhásak.

Iolus Puis, avagy Jal - a fogadós

Örökké jókedvű, mindenből viccet csináló emor férfi. Három esztendeje érkezett, így már nem számít az újak közé, de még a telepesek sem fogadták be igazán. Családjával együtt egy új kezdet és némi szerencsés fordulat reményében jött ide,, ami most úgy tűnik, rátalált, lévén a menedék eddig hasznot alig-alig hajtó fogadója most a kalandorok székhelye lett.