A Hasadás

Emor városa nyugaton a Hasadásba omlik, amely mint valamiféle soha be nem gyógyuló sebhely, elérhetetlen távolságba taszítva a Palota-hegyet. A Városon kívül kezdődik, s azon túl végződik, így nem tudni, mekkora sebet ejtett az Elődök birodalmán, annyi azonban bizonyos, hogy a Emor falai a mélyébe omlanak, s hogy a Palota-hegy kupolája a nagyobb pajzsviharok idején élénken interferál a városéval, s táncoló aurórát rajzol a hasadék fölé.

Bár általánosságban a város Hasadásként emleget minden leágazását, az egyes töréseknek a karavánok saját nevet is adtak, bár sokszor az egyes csoportok egészen máshogy hivatkoznak rá.

Földrajza

A Hasadás egy hatalmas kanyon, amely mellékágaival együtt kettészeli a várost. Fő vonulata akár 30 millum széles is lehet, bár kisebb mellékágai az egy millumot sem érik el. Amikor a száraz évszakban Rhea magasan ragyog, és a köd is visszahúzódik a mélybe, néha fel-felsejlik a két mérőfal mélyen húzódó kanyonfenék, bár néhány bölcs állítja, hogy ez csupán érzékcsalódás, mert valójában még ennél is mélyebb.

A Hasadás fő kanyonját, amely Emort a Palota-hegytől választja el, Tartarosznak nevezik, s északról délre tart. Keleti partján a város fekszik, nyugati oldalán az Elődök nagy műve áll.

Leágazásai

A Tartarosz legnagyobb leágazása a várost északi és déli részre osztó Zúgó , amely maga is számos ágra szakad. Ezek közül a leghíresebbek vagy épp legnagyobbak:

• A Szobrok völgye: Az Úrnő tornyát északról körbeölelő ág.
• A Szivárvány: Az Úrnő tornyát délről kerülő leágazás.
• Kapuőr: A Zúgó déli leágazása, amely egészen a romba dőlt kapuig fut.
• A Kés: A Huzatos Torony két tornyát kettévágó, keskeny törés, amely a Zúgó legkeletebbi pontjában végződik.
• A Szuszogó: A város északi felébe mélyen benyúló, sekély leágazás, mely mocsárrá változtatja a környező tájat.

Élővilága

A Hasadás - mindegy, hogy magáról a Tartaroszról, a Zúgóról, vagy a Szuszogóró van szó - a noxadok otthona. Bár sűrűn kimerészkednek a felszínre, alapvetően a mélység lakói, hisz az álmok az Elődökkel együtt az égben és a csillagok között születnek, a rémálmokat pedig a föld mélyén szunnyadó szellem vajúdja.

Rengeteg teória látott már napvilágot a noxadokról és arról, hogy mit csinálnak a Hasadás mélyén, de ezek közül vajmi keveset bizonyítottak csak. Bár jó fél évszázada hadakoznak már velük a túlélők, még mindig kevés tényszerű információt birtokolnak csak velük kapcsolatban.

Annyi azonban bizonyos, hogy a Hasadás mélyén gomolygó köd jól elrejti a mozgásukat, az állandó csepegés elnyomja a közeledtük hangjait, így aztán senki sem merészkedik túl mélyre, ha nem muszáj.

A száraz évszak során, amikor az időszakos vízfolyások elapadnak, s a Hasadásban is csökken a vízszint, a noxadok is mintha ritkábban merészkednének a felszínre. Ilyenkor a kisebb példányok kevesebbet mutatkoznak, s csak az igazán nagyok tallóznak a romok között, mintha azt fitogtatnák, nincs mitől tartaniuk.

Aztán ahogy a forró évszak végére egyre több és több pára gyűlik meg a kupola alatt, s elérkezik Gaia tombolásának ideje is, a fülledt forróság helyét átveszik a vad viharok. A szakadó esőt a kupolán kívül csapkodó vörös villámok világítják be, maga a pajzs ezerszín auróraként táncol, a pajzson belül pedig a Hadúr villámai járnak toronyról toronyra, és ezzel együtt megkezdődik a noxadok rajzása is, akik mintha a Hasadás emelkedő vízszintjével együtt, hullámokban önzönlenének a felszínre.

Miután Gaia kitombolta magát, a noxadok is visszahúzódnak a zöldbe boruló partú Hasadék mélyére, ahonnan a hűs évszak nyugalmát immár a hordák esztelen puszítása helyett a nagyobb fenevadak vezette ádáz vadászcsapatok veszik át, akik a hömpölygő ködben cserkészik be a viharok elmúltával újra előmerészkedő karavánokat.

Története

A Hasadás létrejötte csupán egy volt az Összeomlás borzalmai közül, de a kataklizma örök emlékeztetőjeként kísérti azóta is a túlélők életét, s teszi ezt talán az Elődök visszatértéig.

Nincs már, aki emlékezne, hogyan is történt a Bukás, de a legendák úgy szólnak, hogy az ég hirtelen elsötétült, ahogy maga Nox, az áruló titán rémálmokkal teli sötétsége csapott le a városra, még mielőtt az Elődök védelmező szivárványkupolája teljesen összezáródhatott volna. Az auróra birokra kelt a rettenettel, miközben a tornyok között ezrek lelték a halálukat a rémálmok karmai vagy az elszabadult mágikus erők miatt. Aztán, ahogy az Elődök pajzsa végül legyőzte Nox sötétségét, annak menekülnie kellett, s a noxadokat magával rántva megnyitotta az örök sötétség birodalmát a túlélők talpa alatt.

A föld remegni kezdett, aztán megmozdult. Tornyok dőltek romba, szakadtak ketté és hullottak a mélybe. A nagyobb építmények talapzata néhol megemelkedett, ahogy a sötétség befúrta magát a mélybe, elvágva a Palota-hegyet a romba dőlt várostól.