Thermyria Királysága

A kontinens szívében, a végtelen füves pusztán, a történelmet vérrel írták a kezdetektől - az emberek érkezése óta.
  Thermyria néhány évszázada elfogadott, fiatal ország. Az elfek elűzése után a pusztán vándorló, nomád törzsek éltek és harcoltak egymással, míg egy nagyobb erő sorra az uralma alá nem hajtotta őket. Bár Thermirya igyekszik haladni a körülötte található országok gazdasági és hadászati fejlődésével, más területeken olyan hiányosságokkal küzd, ami sokáig megakadályozta a dinamikusabb fejlődését. Az legutóbbi három uralkodó azonban részben felismerte a problémát, és - ugyan nem a népe érdekében - változtatott a korábban megszokott berendezkedésben.
Thermyira alapításának kétszázadik évfordulóján a rabszolgasorba taszított törzsek leszármazottait felszabadították, jobbágyként folytathatták ugyanazt a munkát, amit korábban végeztek. A királyok hűbérurai vagyonuk és befolyásuk után nyerték el rangjukat, amit az uralkodó a mai napig saját szeszélye szerint adományozhat vagy visszavehet. Ez a függőség a korona legnagyobb fegyvere belügyekben.
Thermyria serege a legnagyobb had a teljes kontinensen. Lovassága főként zsoldosokból áll.
 

Földrajz

Thermyria királyságának területét huszonhárom tartományra osztják fel (pl. Folyóköz, Mistvale), melyekből hármat Urien király uralkodása alatt szerzett meg a környező országoktól. Néhány magaslat kivételével - mint amire a főváros, Vasvára, is épült - sík vidék. Számos folyó szabdalja, a tavaszi és őszi időszakot kivéve kevés a csapadék. Ennek ellenére a telek kifejezetten hidegek.
A pusztán bölények, vadlovak, vaddisznók élnek, melyekre sakálok és ránák (foltos nagymacskák) vadásznak. Rágcsálókból, madarakból és rovarokból sincs hiány, a folyók pedig bővelkednek halban és kagylóban egyaránt.
A mezőgazdaság az ország alapköve. A jobbágyok gabonanövényeket termelnek, zöldséges- és gyümölcsöskerteket gondoznak. Virágzik a halászat és az állattenyésztés.
Nagyobb mértékű lelőhelyek híján kevés és nehezen hozzáférhető alapanyagok az ércek. Ezek nélkül a további fejlődés elképzelhetetlen, ezért is terelődött Thermyria figyelme a Hegymély bányái felé.
 

Történelem

A hagyomány szerint egy Thermyr nevű kalandozó drágaköveket talált egy folyóban. A kincsekből zsoldosokat fogadott, akikkel további kincsekre vadászott, míg összetűzésbe nem keveredett egy pusztai törzzsel. A történetek részben eltérnek, az bizonyos, hogy Thermyr zsoldosai kerültek ki győztesen a vitából. A hirtelen jött vagyon, rabszolgák és lehetőség meghozta a kalandozó kedvét, és egyenként kezdte levadászni a törzseket a harcosaival. Volt, aki azonnal megadta magát, mások ellenálltak, de a törzsek olyan régóta acsarkodtak egymással, hogy nem tudtak hatékonyan szövetségre lépni ellene.
Thermyr a rabszolgákkal várost építtetett magának a magaslaton, de az elkészültét már nem érte meg. Számos gyermeke közül legidősebb fia, majd unokája folytatta a városállam körüli területek meghódítását, míg elérték a környező birodalmak határait. Ekkor a három legnagyobb ember királyság oklevélbe foglalta, hogy elismerik Thermyriát önálló királyságként, remélve, hogy a korona megelégedéssel tölti el az uralkodót, és felhagy a hódítással.
Néhány békésebb évszázad következett a kontinens számára, míg a király a belső hatalmi vitákat volt kénytelen rendezni. Azonban Urien Ironcrest apja újrakezdte a hódító hadjáratokat a zsoldosai, a kincstár és a határ közeli bányák megszerzésének érdekében. Thermyria az elmúl nyolcvan évben ismét az agresszív terjeszkedés útjára lépett.