Vonókasza

A vonókasza egy mezőgazdasági eszköz, amivel a szénát takarítják be a thermyriai pusztán.

Az ökrök vagy bölények által vontatott eszköz képes hatékonyan és nagy mennyiségben levágni a sztyeppe magas füvét a nyár alatt, így megkönnyítve a csordák téli takarmányának a begyűjtését. Általában egy vagy két állatot fognak be elé - szélességétől függően - majd az erre kijelölt területen soronként haladva elvágják a növényszálakat.

Az első, nomád törzsek is használták ennek az ősét, ami valójában két-három kaszapenge volt a kerekes fakeretre erősítve. Ma már a felépítmény kibővült két sor ún. forgatóval. Ez két vízszintes tengely a pengék felett, melyekre kisebb fa rudakat csapoltak, amik közé a fűszálak megszorulnak, megfeszülnek, így hatékonyabban képes a penge átvágni közöttük. A mai vonókaszán két sor penge van, de ezeken a kések már körbe forognak (5 vagy több görbe penge-pár), és a kerék adja a mozgásukhoz szükséges erőt. A forgatók a levágott széna begyűjtését is megkönnyítik, a megtört szálakat később könnyebb bálákba göngyölni.
Egy thermyriai gazdaságban általában egy vonókasza, míg egy faluban akár két-három darab is megtalálható, a haszonállatok mennyiségének függvényében. Mivel Thermyriában a fémek, mint a vas és acél nehezen beszerezhetőek a közemberek számára, a megfelelő tárolása és karbantartása ennek az eszköznek a közösség túlélését is jelenti.
  Mivel a gabonanövények betakarítása, az aratás, ma is kézi erővel történik a legtöbb helyen, a takarmány vonókaszával való begyűjtése annyira szükségszerű, hogy egyes tartományokban, mint a Folyóköz, rendeletben rögzítették, minimum hány ilyen eszközt kötelesek a jobbágyok használatra készen tartani az egyes falvakban.