Adomány
Thermyria egy tágas, füves pusztaság, ahol sokáig nomád törzsek vándoroltak a vadonban. A törzsek a természet szellemeit, mint kisebb istenségeket tisztelték, és minden jóért köszönetet mondtak, minden csapásért engesztelni próbálták őket.
Az Adomány ünnepe a természet ajándékait volt hivatott megköszönni. Amikor a törzsek berendezkedtek a téli szálláshelyükön, felhalmozták a túléléshez szükséges készleteket, ünnepet rendeztek a szellemek tiszteletére, énekkel, tánccal és lakomával. Az ünnepség minden maradékát - beleértve az italokat is - a mulatság végén rituálisan visszaadták a szellemeknek: elásták vagy elégették őket. A történetekben fennmaradt, hogy egyes törzsek a szellemek kegyeiért egyévesnél fiatalabb állatokat is feláldoztak a szellemeknek. Akadt, ahol az egész törzs evett ezekből az áldozatokból, máshol az egész a szellemeké lett, és a sámánjaik másnap a csontokból megállapították, hogy az isteneik mennyire elégedettek az adománnyal. Ha szellemek kevesellték azt, kezdhették előröl, vagy szembesülhettek a haragjukkal.
Az Adomány a királyság létrejötte és a letelepedés kora után is fennmaradt, a szellemeknek azonban csak néhány házi oltáron áldoznak azok, akik még hisznek bennük. A közös ünneplés a sikeres betakarítást, az egész éves kemény munka gyümölcsét dicséri. Bár már használnak naptárakat az országban, nincs kijelölt napja a mulatságnak, minden közösség akkor tartja ezt, amikor a vezetőjük a munkát "befejezettnek" nyilvánítja - behajtották az állatokat, betakarították a gabonát, előkészítették a kerteket és a gyümölcsösöket a télre, füstölőbe került a levágott állatok húsa, megerjedt a mézbor, stb.
Az Adományt zene - nem ritkán vándorzenészek előadásában -, énekszó, tánc és leginkább nagy mennyiségű alkohol kíséri. Egyes tartományoknak hagyományos fogásai vannak az ünnepre, Mistvale-ben a sült hal, a fővárosban a cukrozott gyümölcs ilyennek számít.
Az Adomány ünnepét az emberek magukkal vitték a pusztáról a környező királyságokba. Más néven, egyedi vonásokkal, de még a Hegymély peremvidékén is felbukkan ez az őszi ünnep - ott kifejezetten a napéjegyenlőség éjszakáján rendezik meg.
Az Adomány ünnepe a természet ajándékait volt hivatott megköszönni. Amikor a törzsek berendezkedtek a téli szálláshelyükön, felhalmozták a túléléshez szükséges készleteket, ünnepet rendeztek a szellemek tiszteletére, énekkel, tánccal és lakomával. Az ünnepség minden maradékát - beleértve az italokat is - a mulatság végén rituálisan visszaadták a szellemeknek: elásták vagy elégették őket. A történetekben fennmaradt, hogy egyes törzsek a szellemek kegyeiért egyévesnél fiatalabb állatokat is feláldoztak a szellemeknek. Akadt, ahol az egész törzs evett ezekből az áldozatokból, máshol az egész a szellemeké lett, és a sámánjaik másnap a csontokból megállapították, hogy az isteneik mennyire elégedettek az adománnyal. Ha szellemek kevesellték azt, kezdhették előröl, vagy szembesülhettek a haragjukkal.
Az Adomány a királyság létrejötte és a letelepedés kora után is fennmaradt, a szellemeknek azonban csak néhány házi oltáron áldoznak azok, akik még hisznek bennük. A közös ünneplés a sikeres betakarítást, az egész éves kemény munka gyümölcsét dicséri. Bár már használnak naptárakat az országban, nincs kijelölt napja a mulatságnak, minden közösség akkor tartja ezt, amikor a vezetőjük a munkát "befejezettnek" nyilvánítja - behajtották az állatokat, betakarították a gabonát, előkészítették a kerteket és a gyümölcsösöket a télre, füstölőbe került a levágott állatok húsa, megerjedt a mézbor, stb.
Az Adományt zene - nem ritkán vándorzenészek előadásában -, énekszó, tánc és leginkább nagy mennyiségű alkohol kíséri. Egyes tartományoknak hagyományos fogásai vannak az ünnepre, Mistvale-ben a sült hal, a fővárosban a cukrozott gyümölcs ilyennek számít.
Az Adomány ünnepét az emberek magukkal vitték a pusztáról a környező királyságokba. Más néven, egyedi vonásokkal, de még a Hegymély peremvidékén is felbukkan ez az őszi ünnep - ott kifejezetten a napéjegyenlőség éjszakáján rendezik meg.
Related Organizations
Related Ethnicities
Comments