Emor vargjai az Éjleány és a Hadúr tornyai környékén a legszámosabbak. Bár eredetileg a Rengeteget népesítették be, a Lándzsa éppúgy otthonuk, hisz a legendák szerint úrnőjük is jó kapcsolatot ápolt a Hadúrral. Ha a legtöbb emor úgy tekint a gotikra, mint a mélyből szalajtott barbárokra, akkor a vargokat megszelidítetlen vadállatoknak tartja.

Olyanok, akár egy veszett farkasfalka. Még tárgyalni is falkában járnak, és soha nem arra kell odafigyelned, amelyik ki mert eléd állni, hanem, arra, amelyik lapít.

— Vinitius centurio, az Úrnő kürti nagykövetének testőrparancsnoka

Megjelenés

Álltál már szemben gotival? Olyan, mintha egy torony tetejére akarnál felnézni, de a vargok… mintha egy rohadt hegy állna előtted.

— Trajanus, az Úrnő kürti nagykövetének testőrségéből

A legenda szerint az Éjleány az általa uralt sötétséggel szőtte át a kiválasztott vérvonalát, hogy a segítségükkel meghódíthassa az Északi Vadont, amely később a kataklizma során veszett el. Ám ahhoz, hogy a legendák sárkányait és fenevadjait képesek legyenek legyőzni, ahhoz a rejtőzésen kívül másra is szükségük volt, így fogakat és karmokat kaptak úrnőjüktől…

Aki szól

A férfiak és az asszonyok megjelenése jelentősen eltér egymástól. Míg a nők inkább szíjas, atletikus testfelépítésűek, addig a férfiak sokkal robosztusabb alkattal bírnak. Mindkét nemnél a sötét hajszínek dominálnak: sötétbarna, sötétszürke, feketébe hajó sötétkék és sötétzöld. Szemünk színe általában hajukhoz igazodik, ám jóval világosabb árnyalatban, vagy aranysárga, mint a fenevadaké, amivé képesek átváltozni.

Aki jár

Van abban valami magasztos, amikor átalakulnak. Még én is érzem az Éjleány akaratát benne. Képesek átlényegülni úrnőjük szent állatává, mi a kötelék, ha nem ez? Ugyanakkor engem még a méteres farok ígérete sem tudna rávenni, hogy egy kibaszott pávává változzak…

— Trajanus, az Úrnő kürti nagykövetének testőrségéből

Négylábú alakjukban medveméretű, farkasszerű bestiává változnak, amelyben a férfiak és a nők közötti magasságkülönbség még szembetűnőbb, a nagyobb hímek hátán sokszor asszonyok lovagolnak csatába. Látványosabb azonban az agancskorona, ami a hímeket díszíti. Ezeket előszeretettel fenik, vagy egészítik ki kisebb, borotvaéles pengékkel, hogy a csatában fegyverként használhassák őket a karmaik és a harapásuk mellett. Arasznyi bundájuk általában a hajuk színéhez igazodik, ám számos különleges folt és minta is tarkíthatja őket, amelyeket előszeretettel tetoválnak fel emberi alakjukra is.

Tudod, mit gyűlölök bennük a legjobban? Nincs annál rosszabb, amikor az oldaladnak dörgölőznek. Tíz éve szolgálok közöttük, de még mindig megáll bennem olyankor az ütő. És sosem tudhatod, hogy csak a kölykök akarnak kizsebelni, megtetszettél valamelyik asszonynak, és akar valamit, vagy megtetszettél egy asszonynak, és mindjárt előkerül valami pelyhes állú suhanc, hogy miért taperolod a nőjét… Aztán elvigyorodik, rájössz, hogy megint csak ugratnak, mintha ezredszerre is vicces lenne, meghív egy mézsörre, te meg a történet végén ott találod magad, hogy a rohadt kölykök tényleg kizsebeltek, és amelyik neked dörgölőzött még csak nem is asszony volt, csak a figyelemelterelés. És ez a legjobb eshetőségek egyike.

— Trajanus, az Úrnő kürti nagykövetének testőrségéből

Aki öl

Én őszintén tisztelem az elődöket és hiszem az egységet. De, amikor először láttam őket nem vadászni, hanem ölni… Azóta félem az Éjleányt, és néha elgondolkodom azon, hogy talán nem a gotik azok, akik nem valók közénk.

— Trajanus, az Úrnő mélykúti nagykövetének testőrségéből

A vargok harmadik, legfélelmetesebb alakja a harcosok sajátja, s nem képes mindenki felvennie. Azok, akik elsajátítják, egyszerre tisztelt és rettegett tagjai a falkának. Sokan azt mondják, csak a kétségbeesés vezeti őket erre az útra, amelyet Orion ösvényének is neveznek.

Az bizonyos, hogy a két alak keveréke egyszerre több is és kevesebb is, mint az alkotóelemei. Aki öl többé válik, nagyobb erő és hatalom lesz a kezében, mint bármely másik formájában, de kevesebbé is válik, mert nem lesz képes tökéletesen uralni az elméjét. Sokan azt mondjuk, hogy ez nem nagy ár azért, hogy egy két és fél mérő magas, karmos, agyaras fenevadként küzdhess meg az elődök ellenségeivel. Mások meg azt mondják, bár soha ne léptek volna erre az útra.

Az átváltozás

Életed utolsó hibája lesz, ha viccet csinálsz egy varg nyakörvéből. Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek!

— Trajanus, az Úrnő kürti nagykövetének testőrségéből

Az átalakulás a vargok számára nem fájdalmas, külső szemlélők számára pedig csupán egyetlen folyékony mozdulatsor. Ahogy azonban öregszenek, egyre több jegyet tartanak meg az átalakulások között. A vének között nem ritka, hogy emberi alakjukban is megtartják agancsaikat, a hátukon egy csíknyi bundát, vagy épp az ujjaik karmokban végződnek. Ahogy a kölykök serdülőkorukra kezdik el megtanulni az alakváltást, úgy az igazán öregek lassacskán elveszítik, s a két gyakori alak egyikében ragadnak, de továbbra is részei a falka életének. Ami a harmadik formát illeti, az egészen más lapra tartozik… Annak az alakjában ragadni, aki öl egyenlő a halálos ítélettel. Ha ilyesmi történik, azt a falka egy emberként siratja meg, s szertartásosan megjelölik, s onnantól kezdve élete csupán addig tart, amíg egyszer - és ez előbb vagy utóbb bekövetkezik - képtelen kiszabadulni az őrjöngésből.

A falkák

Lehet, hogy mi hirdetjük az egységet, de mindig újoncnak érzem magam, amikor látom egy-egy falkájukat egy szempillantás alatt összezárni. Gyűlölöm, amikor egy jó tavernabunyóban csinálják.

— Trajanus, az Úrnő kürti nagykövetének testőrségéből

A vargok az emoroknál megszokott szűkebb vagy tágabb értelemben vett család helyett falkákban gondolkodnak, amelyek egy-egy torony köré szerveződnek. Az összeomlás előtti korból származó történetek szerint az északi rengetegben nomád életmódot folytattak, manapság azonban csupán a várost kettévágó nagy Hasadás északi partja mentén kóborolnak.

Az öregek, a gyerekek és a várandós asszonyok, és a nehezen mozdítható felszereléssel dolgozó kézművesek, akik nem képesek a hosszadalmas vándorlásra, az Éjleány tornyában alakítottak ki maguknak állandó szálláshelyet és számos kisebb menedéket, ahová a falkák időről időre visszatérhetnek.

A vadászfalkák

A Hadúr és a Bölcs tornyai közt elterülő hajdani vadaspark romjai közül számos bestia szabadult el az összeomlás alatt, s közülük nem egy alkalmazkodott kitűnően a mostoha körülményekhez. Az egyik ilyen az auðumbla, amely a Hasadásból leágazó számos apróbb repedés között vándorol, csordáik nyomában pedig ott járnak a vargok vadászfalkái. Nem csupán vadásznak, de a különböző nyersanyagok betakarítását végő mestereket is nekik kell megvédeniük, miközben azok a romok közt gyűjtögetnek.

Az őrfalkák

A tornyok között járőrőző falkák noxadok és más veszedelmek után kutatnak. Az ő feladatuk, hogy a tornyok közt járó kereskedők biztonságosan jussanak el a céljukig, s ha noxadfészekre vagy egy-egy nagyobb fenevadra bukkannak, akkor értesítsék az öregeket, akik, ha szükséges, összehívják a vadhajszát.

Kultúra

Nyelv és nyelvjárások

A vargok a többi emberhez hasonlóan beszélik a birodalom nyelvét, az emort, bár rengeteg, a vadászathoz és az erdőkhöz kapcsolódó morgó torokhangokkal tűzdelt szavuk van.

Emellett mindannyian használják a vulfvarðrt, egy különleges morgásokból és gesztusokból álló nyelvet, amelyet a járók alakjában is képesek “beszélni”. Ez a legalább annyira  testbeszédből, mint hangokból álló nyelv használható arra, hogy vadászat során a falka tagjai feltűnés nélkül kommunikálhassanak, de bonyolultabb összefüggések megvitatására nem alkalmas.

Vadhajsza

Noha az Alvilág és a Vadaskert környékén nem sűrűn hangzik el mondás szerint, ha békét akarsz a noxadoktól, akkor etesd a gotikat és a vargokat, azért nagy igazság van ezekben a szavakban. Míg a gotik az alagutakban űzik a titánfattyakat és dúlják fel a fészkeiket, addig a vargok az igazán nagyokra vadásznak, amelyeknek már nem kell félniük a pajzstól, így szabadon ténykedhetnek a felszínen az időről-időre összeálló hordákat vezetve.

A falkák a hétköznapokban egymást átfedő területeket uralnak, a határaik időről-időre változnak a nemzetség menedékei körül. Előfordul, hogy az őrfalkák és a vadászfalkák együtt dolgoznak valamilyen különleges cél elérése érdekében, de amikor egy igazán nagy noxad nyomára akadnak, amely képes maga köré szólítani a kisebb társai hordáit, akkor a vének összehívják a falkákat a vadhajszára, hogy együtt végezzenek a bestiával.

Magát a vadászatot számos rituális párbaj és szertartás előzi meg, míg végül eldöntik, ki lesz az, aki a hajszát vezetheti. Ez nem csak nagy megtiszteltetés, de egyfajta nem hivatalos cím is. Az orion élete végéig viselheti a címet, kiemelkedettsége és bölcsessége bizonyítékaként, mint a nemzetség nem hivatalos feje.

A falkák vadászterületein túl az oriont egyfajta nem hivatalos királyként, vagy az alfák alfájaként emlegetik, így aztán sokszor félrevezető tud lenni a vargok kultúrájában nem járatosak számára. Nem egyszer fordult már elő, hogy valaki az orion szavára hivatkozik, miközben éppen egy másikkal beszél, vagy épp az egyik nemzetség orionja magasról tesz a másikénak szavaira. Vagy amikor a követek ott találják magukat, hogy az orionnak szánt üzenetet nem tudják kézbesíteni, hisz épp nincs senki, aki a címet viselné.

A béklyó szertartása

Igen, egyszer tényleg láttam működésben egy béklyót, de nem vagyok még elég részeg ahhoz, hogy elmeséljem. Hidd el, kölyök, nem akarod azt a történetet hallani.

— Trajanus, az Úrnő kürti nagykövetének testőrségéből

Mások szemében talán furcsa lehet egy gyászszertartás valakiért, aki még nagyon is életben van, de a vargok tudják, hogy ha valaki egyszer nem tudott megszabadulni Orion öleléséből, akkor már csak idő kérdése, mikor történik meg ez vele ismét.

A Vadász útmutatásai alapján kovácsolják a tenebriumból készült nyakörvet, amelyet a szertartás során rögzítenek. Bár a viselője nem válik kitaszítottá, a szállása onnantól kezdve a láncösvény, a menedékek alsó szintjeit behálózó láncokból és kábelekből álló útvonal mentén van. Ehhez a láncösvényhez rögzítik azt a futószárat, amelyet a menedékben tartózkodva a nyakörvhöz rögzítenek. A béklyó viselője így nagyjából szabadon járhat a lánc mentén, de nem érheti el a menedék legvédettebb zugait, ahová például a kölykök és a vének húzódnak vissza támadáskor vagy éjszakára.

A béklyó nem olyan, mint egy szégyenbillog, csupán emlékeztető mindenki számára. Sok falka van, aki, amikor egyik tagjuk megkapja a láncot, annak viselőjével együtt költözik le az alsóbb szintekre. Egyesek azért, mert a falka összetartása fontos számukra, mások azért, mert azt akarják, hogy biztosak legyenek benne, mindent megtettek azért, hogy elkerüljék a halálos ítélet kimondását.