Orion ajándéka

Réges-régen, mikor az Elődök még nem hódították meg a világot, mikor a Palota-hegy még csak épült, s úrnőnk az első falkájával vadászott az északi erdőségekben, hogy megtisztítsa az utat a sárkányoktól a Hadúr seregei előtt, az Éjleány oldalán a tanítványa, Orion vetett lest.

Úgy mesélik, a númen ekkor úrnője nyomán saját falkával vette körül magát, ám azt nem tanítványai, hanem megszelidített bestiák alkották. Azt mondják, az Anya leányai kikacagták, s gúnyt űztek belőle, de az Éjleány tudta, milyen erős a kötelék a falka tagjai közt, s mindig szemmel tartotta Oriont, mert úgy gondolta, a férfi előbb vagy utóbb próbát tesz majd a felemelkedés törvényével. Így esett hát, hogy magával vitte Oriont a vadászatra.

A rengeteg mélyén azonban nem csak az Éjleány és falkája vadászott a sárkányokra, hanem azok is igyekeztek lest vetni, hogy rajta üssenek a Hadúr vonuló seregein, ám a légiók helyett úrnőnkbe futott bele a seregük.

Egyesek azt mondják, az Éjleány csapdába futott, mások azt mesélik, azért állt ki, hogy elterelje a figyelmet a visszavonuló embereiről, de én úgy hiszem, a puszta számok fordultak ellene, s ha nem érkezik meg Orion és a bestiái, akkor oda is veszett volna. A númen bizonyította hűségét az úrnőhöz, s épp azt az áldozatot hozta meg, amelyre a legkevésbé számított az Éjleány. Orion fenevadjai a númen parancsára az életükkel fizettek azért, hogy megóvják az úrnőt, s maga Orion is komolyan megsebesült, mire az Éjleány falkájának többi tagja is megérkezett, s végeztek a sárkányfattyakkal.

Orion haldoklott, de úrnőjére mosolygott, mikor meglátta, hogy ő sértetlen, s ez elgondolkodtatta az Éjleányt. Rájött, hogy épp ő tanította Orionnak, hogy a falka és a mestere között a kötelék elszakíthatatlan, s ennek, nem pedig árulásának visszképét látta a númen és a bestiák közti kapcsolatban, így ahelyett, hogy tőrt húzott volna, fivérét hívta, hogy mentse meg Orion életét.

Mikor a Gyógyítótól visszatérő Orion az Éjleány elé járult, hogy hálát mondjon, amiért úrnője megmentette az életét, az csendre intette őt. Mindketten rájöttek, hogy a falkán belül nincs szükség a hála szavaira, az Éjleány azonban mégis megjutalmazta Oriont szeretett bestiái elvesztése miatt.

Így esett hát, hogy az első varg megkapta az alakváltás ajándékát. Ezért veszik hát fel a vargok azóta is Orion bestiáinak alakját, s ezért elszakíthatatlan a falka tagjai közt a kötelék. Ezért nem becsület dolga megmenteni egy testvért a halál torkából, hanem kötelesség.

Legalábbis így mesélem én, Folkvar, a Szellőtorony falkájának őrzője.