Ranax
A ranax a városban megmaradt kevés nagytestű haszonállat egyike. Bár háziasítottnak semmilyen körülmények között nem nevezhetjük őket, sokan élnek abból, hogy egy-egy csordát gondoznak, miközben követik a vándorlásukat.
Megjelenés
A ranaxok a Kataklizmát túlélő legnagyobb testű élőlények közé tartoznak. A nőstények testhossza elérheti a három és fél, marmagassága pedig akár a két passust is. A legnagyobb példányok testtömege 800-1000 libra között mozog, bár az átlag példányok inkább 450-800 librát nyomnak. A hímek valamivel kisebbek, és csupán 300–540 librát nyomnak. Rövid, széles fején mindkét nem szarvakat visel, ám a hímek gerince mentén tarajos tüskék sorakoznak. A nőstények szemölcsös bőre az egészen sötéttől a világos barnáig változik, míg a hímek fején olajos, szivárványos foltok látszanak, amelyek a párzási időszakban játszanak fontos szerepet a nőstények lenyűgözésében, ahogyan a nyakuk alatt lógó, ernyedt állapotban szakállszerű hanghólyagjuk is. Hasuk világosbézs, márványos mintákkal.
A hátukon és a mellükön található mirigyeikben két különböző mérgező váladék termelődik, amelyekkel a területüket jelölik meg, hogy elriasszák a kisebb ragadozókat. Mellső lábuk kissé hosszabb; párzáskor a hím ezzel karolja át a nőstényt. A ranaxok hátsó lába nagyobb és erősebb.
Átlátszó, harmadik szemhéja, a pislogóhártya segítségével a ranax a víz alatt is lát, ez segíti a vadászatban, illetve ennek okán előszeretettel rejtőzik közvetlenül a felszín alatt áldozatra lesve.
A szája elülső részében található ízület révén akár két passus hosszú, ragadós, rózsaszínű nyelvét képes lasszószerűen előre- és visszalendíteni, így rántva a szájába az akár emberméretű áldozatot.
Élőhely
A ranaxok leginkább a város északi felén, a mocsarasabb vidékeken élnek, de előfordulnak csordáik a Zúgótól délre is. Északon a vargok előszeretettel hajtják vagy épp követik a csapataik mozgását.
Életmód
A nőstények borjaikkal matriarchális csordákban élnek, melyek létszáma mintegy 20 egyedet számlál, míg a hímek magányosak, de a fiatalabb példányok kisebb, 3-5 fős csapatokba is verődhetnek. Többnyire hajnalban és alkonyatkor aktívak.
A ranax mindenevő. Elsősorban lágyszárúakat, fakérget, mohát, gombát fogyaszt, de hosszú nyelvével előszeretettel vadászik, gyakorlatilag bármire, amit csak el tud kapni. Rendszerint kisebb mocsári emlősökre, de a noxadokat is hajlamosak elkapni, bár nem fogyasztják el őket. A ranax hosszú, ragadós nyelvével kapja el a célpontját, majd maga alá gyűri és a puszta tömegével passzírozza össze, vagy nyomja víz alá és fojtja meg. Noha az embereket alapvetően nem tekinti élelemnek, azért nem árt vigyázni velük, főleg párzási időszakban, amikor a hímek agresszívan védik a nőstényeket.
A száraz évszak közeledtével a mocsaras területeken az iszapba ássák magukat, ahol hibernálva alszanak a viharos évszak érkezéséig, s csupán a noxadrajzás elmúltával ébrednek ismét fel.
Szaporodása
A hűs évszak végén, a száraz évszak elején kezdődik meg a ranaxok párzási időszaka. Ilyenkor a magányos bikák a csordák nyomába erednek, s a környéket bezengő nászdallal igyekeznek meghódítani a nőstényeket, miközen próbálják távoltartani a többi hímet, majd a párzási időszak végeztével továbbállnak.
A nőstények a száraz évszak derekán rakják le a nagyjából emberfej méretű, kerek tojásaikat, amelyeket vastag sárréteg alá ásnak el, így védve őket a kiszáradástól. A borjak a viharos évszak közepén, a rajzás elmúltával kelnek csak ki , s rendszerint kisebb csordákba verődve próbálnak túlélni.
Háziasítása
Tartása
A ranax a városban megmaradt kevés nagytestű haszonállat egyike. Bár háziasítottnak semmilyen körülmények között nem nevezhetjük őket, sokan élnek abból, hogy egy-egy csordát gondoznak. Levadásszák a gyengébb, kisebb példányokat vagy a fiatalabb hímeket, kiássák és kikeltik a tojásokat.
Felhasználása
A ranaxok minden részét igyekeznek hasznosítani. Vastag bőrük kiváló alapanyag a sátrakhoz és vértekhez, húsukat sózzák, füstölik, csontjaikból enyvet főznek. A vargok előszeretettel készítenek a szarvakból kürtöt vagy ivótülköt, míg hosszú, üreges csontjaik a sátraik tartóoszlopául szolgálnak.