Zúgó

Tartarosz legnagyobb leágazása a Zúgó, amely két ágra szakadva folyja körbe a dacos sziklaként kitartó Igazság tornyát. Zúgó a nevét a hangjáról kapta. A városban előbb vagy utóbb szinte minden folyóvíz utat talál magának a Zúgóba, amely nyugatról a Tartaroszból indul, s kettészeli az egész várost. A néhol akár egy mérőfalnyit is zuhanó víz robaja már messziről hallatszik, s visszhangot verve keveredik össze a többi vízesés robajával. 

A Zúgó északi partján rengeteg hajdani torony alapzata omlott össze, vagy csúszott bele a szakadékba, így az jóval lankásabb, teraszokkal tarkított, így a noxadok számára jóval könnyebben mászható, mint a déli partja, ahol számos torony maradt nagyjából állva. A déli parton álló tornyok között renegeteg helyen a kanyonba futnak az alantutak, az egész várost behálózó, földalatti járatok, amelyekbe így a noxadok is könnyedén bejuthatnak, észrevétlen, alulról közelítve meg a tornyokban meghúzódó menedékeket.

A renegeteg bezúduló víz miatt nehéz megmondani, milyen mély valójában, mert még a száraz évszak aszályai alatt sem apad el minden vízesés, így az örök köd is csak visszább húzódik, de el nem tűnik a mélyéről. Annyi bizonyos, hogy még a gotik sem találtak utat az aljáig - vagy nem akadt köztük senki, aki visszatért volna.

A Zúgó olyan természetes akadályt jelent a városban, amelyet csak nagyon kevés helyen sikerült meghódítaniuk, mindössze három ismert helyen van átjárás felette.

Az első és legfontosabb, az Úrnő tornya. A Zúgó és Tartarosz találkozásánál álló épület a kevés horgonypontok közé tartozott az Összeomlás során. Mintha Nox sötétsége magát az Igazság Tornyát akarta volna elnyelni, ám az megdönthetetlen maradt, így a Zúgó két keskeny ágra szakad körülötte: a Szobrok Völgyére, amely észak felé néz, s a hajdani hídja a mai napig áll, bár a megemelkedett talaj miatt az északi parton álló kevés épen maradt alantutakra vezet; és a Szivárványnak nevezett keskeny törésre. Ez utóbbi arról kapta a nevét, hogy a hídként funkcionáló, kidőlt torony felett nem sokkal egy kisebb zuhatag táplálja a Hasadást, amitől távolról úgy tűnik, mintha az átjárót állandó szivárvány venné körül.

A másik átjáró, majdhogynem a Zúgó túlsó felén húzódik, a Késnek nevezett leágazásában. A Kés nevet az egyenes, két torony talapzata közötti vonaláról kapta, mintha csak egy rövid vágás lenne. A Kés két “partján” áll a Huzatos toronynak nevezett ikertorony, aminek számos hídja éppen maradt, jelenleg is átjárást biztosítva a hasadás felett.

A harmadik átjáró csupán ideiglenes, csak a száraz évszakban használatos, de olyankor általában nagyobb, akár százfős karavánok járják, hogy kihasználják a rövid időszakot, amikor járható. A gotik csak Noxad-szigetnek nevezik, a város északi felében azonban Nox Tűjeként hivatkoznak a Zúgóban álló szigetre, amelről egy magas, fekete obeliszk nyúlik a pajzs felé. Az év legnagyobb részében, amikor Gaia magasan ragyog, akkor olajos, fekete tükrében a pajzshoz hasonló fények táncolnak, ám a száraz évszak során Rhea fényében szinte átlátszónak tűnik, mélyén az Elődök rúnáival. Ilyenkor a vízállás is elég alacsony ahhoz, hogy az alantutakon megközelíthető legyen az a két, hatalmas, beomlott csarnok, amelyekben még ma is álló vezetékek futottak, s amelyek hídként funkcionálnak. A déli oldalon a Fárosz mélyéről indulnak olyan járatok, amelyeken keresztül elérhetők az átkelők, majd onnan hosszú mászás vár a hordárokra a szigeten az északi oldalon jóval magasabban fekvő hidakig.