Thenrion — a Holdfény-sziget
Messze Thalrűn napfényes vidékein túl, ahol Khalmarun vulkanikus partjainak szélviharai nyersre tépik a földet, fekszik Thenrion — a Holdfény-sziget. Kaldera Koronája összetört ónixfogak módjára emelkedik, visszatartva a napot, és örök alkonyba burkolva a tájat. Itt a Selythar mélyre ásnak, városokat szőve a föld csontjaiba — olyan nép, amely nem fél a sötéttől, hanem selyemmé, acéllá és dallá formálja azt.
Földrajz
Fent vékony teraszok kapaszkodnak a hamutól táplált lejtőkön — gombás gyümölcsösökben spórák csöpögnek, melyek véraláfutásos csillagfényként ragyognak; tintás nagycsigák legelésznek a megégett karámokban; és holdtej szarvasmarhák őrködnek a ködben, szelídek, de mindig nyugtalanok. Ezek a felszíni gazdaságok azonban csak a sziget bőre — az igazi szíve a nyugtalan erekben rejlik alatta.
A Fátyolos Üregekben barlangok nyílnak, akár fejjel lefelé álló városok. Toronycsúcsok lógnak kristályokkal teleszórt székesegyház-felületekről; hidak ívelnek mélységes szakadékok fölött; és utcák kanyarognak összefonódó fényindák és lámpásgombák között, melyek borostyánfényt csöpögtetnek az álarcos mulatókra. A falak meleget lélegeznek — a csuklózó wirm ajándékát, akiről azt tartják, hogy a Csillagfátyol-tó alatt tekeredik, ahol türkiz gőz száll fel Éjszaka Méltósága tekintete alatt.
A barlangok váratlanul változnak. Földrengések nyelik el az alagutakat; új kamrák nyílnak éjszaka, akár friss remény vagy veszély erek. Még a terep sem hűséges senkihez — rejti a Selytharokat, próbára teszi őket, elnyeli a betolakodókat a sötétben, és csak a gombászoknak hagy csontokat visszanyerni.
Megjegyzések