Mennyek

Így, többes számban beszélnek róla mindig. Amikor az istenek megteremtették a halandókat, és rájöttek, hogy a lelkek kitűnő energia források számukra, tovább ötleteltek, hogyan lehetne a rendszert továbbfejleszteni. Mivel az emberek és mumtazok évei adottak voltak, és még az öröklétűek is néha jobb létre szenderültek, nem akarták hagyni, hogy a lelkük pocskéba menjen. Ezért kitaláltak egy módszert, hogy Luxhey után a lelkeket vissza kell forgatni erre a síkra, lehetőleg feltöltve. Így jött létre az újjászületés. Igen ám, csakhogy a luxheyiek ne ébredjenek rá, hogy az istenek, akik alkották őket, és akiket imádnak mindvégig kihasználták őket, eltörölték az emlékeiket az előző életeikről.   Az istenek már ekkoriban is kezdtek két táborra oszlani, noha ez idő tájt még inkább játékos versengés volt közöttük. Így kiötlötték, hogy a versenybe bevonják a luxheyieket is, tudtukon és akaratukon kívül. Egy olyan javaslat született, hogy a Fény istenek és a Setét istenek a saját híveiket más helyen töltsék fel. A verseny tisztessége érdekében, vagy pont azért, hogy semmiképp se legyen az, a Fény istenek a poklokat tervezték meg, a Setét istenek pedig a mennyeket. Aztán cseréltek, hogy ki-ki a saját körülményei között próbáljon meg minél jobban boldogulni.   A mennyeket a Fény istenek remekül tudták belengeni, ódákat zengtek róla, micsoda remek hely, ahová csak az igazán kiváltságosok juthatnak. És tény ami tény, a mennyekbe jóval kevesebben kerülnek, mint a poklokba. Mondhatni, a mennyekbéliek a minőségre és nem a mennyiségre mennek.   Az igazság az, hogy a mennyek valóban remek hely… ha az illető a feltöltődése alatt végig leszedálva szeretne lézengeni, anélkül, hogy valóságosan érezné az ingereket. Az Arkok és angyalok szemernyit sem veszélytelenebbek a poklokbéli megfelelőiknél. Nagyon ritka az az eset, hogy egy luxheyi angyallá válik. Ehhez olyan szintű vak hitbuzgóság kell, amire kevesen képesek, és az angyalok továbbra is a saját elveiknek megfelelő egyéneket keresik. Az állandó, túltöltött boldogsággal kondicionálják a mennyekbe jutottakat, hogy azok végül semmilyen szinten ne vegyék észre az ott lévő rendszert. Amikor visszakerülnek Luxheybe, úgyis elfelejtik az egészet, és mehet az agymosás elölről.   Szóval a mennyek hierarchiája   Arkok -> angyalok (akik képesek érzelmekből is erőt meríteni) -> angyalok (akik csak lelkekből tudnak erőt meríteni) lelkek   Ugyanúgy felosztották egymás között a mennyek birodalmait, mint a poklokban, habár nagyon ritka, hogy területi vita alakuljon ki közöttük. Amíg a poklokban gyakori a torzsalkodás, és hogy ott próbálnak hódítani, meg lenyomni a másikat ahol csak tudják, a mennyekben ilyen nincs. Minden Ark részt vehet az Arkok tanácsán, ahol azon tanácskoznak, hogyan lehetne több lelket juttatni a mennyekbe, minőség romlás nélkül. Amíg a poklokba a bűnösök özönlenek valamilyen tisztázatlan rendszer alapján, addig a mennyekbe nagyon alaposan válogatják ki kerülhet be.   Az angyaloknak ugyanúgy szükségük van lelkekre, mint a démonokra, de a pokolfattyakhoz hasonlóan itt is léteznek olyan angyalok, akik képesek az érzelmekből táplálkozni.  

kéjdémon <-> szeretetangyal

gőgdémon <-> szerénységangyal

irigységdémon <-> nagylelkűségangyal

(stb.)   A mennyeket nem szokták elhagyni az angyalok. Az istenek háborúja után ők azon az állásponton voltak, hogy a luxheyiek felismerikk, hogy a Fény az egyedüli megoldás a boldog élethez. Na meg az Arkok meg is tiltották ezt nekik. Néhány angyal viszont kiszivárogtatta az idézések rituáléit, bár főleg azért, hogy a démonokat megszívassák, és hogy ezzel is a Fény felé tereljék a luxheyieket.   Angyalok nagyon ritka esetekben jönnek le Luxheybe, azt is általában titokban (Hadriel, Exosia, Anusa mind renegát angyalok ilyen téren, akik a saját szakállukra játszanak és ha kiderül mit tettek, valszeg nem mehetnek vissza a mennyekbe). Az angyalok közvetett módon avatkoztak csak be a luxheyiek életébe, látomások, álmok, áldások kíséretében, és azt is csak a kiválasztottaknak, akiket elég tisztának találtak. És az ilyen beavatkozásokat is jóvá kellett hagyatni a területekük felett regnáló Arkkal. Amíg a démonok az adminisztrációt és bürokráciát szimpla szivatásnak (kínzásnak) vezették be, addig az angyalok tényleg a rendet és fegyelmet látják benne, és általában nagyon szeretik ezeket.   Azért sem szoktak angyalok menni Luxheybe, mert akkor hirtelen a démonok is kedvet kapnának. És ha sok angyal és démon kerül egy helyre, ott elkerülhetetlen a konfliktus, zsigerből utálják egymást. Plusz ott helyben annyi lelket zabálhatnak fel amit nem szégyellnek. Ebből következik, hogyha angyalok és démonok is járnának Luxheyben, abból egy újabb nagyon durva háború lenne. Eddig a démonok azzal védekeztek, hogy dehát akaratukon kívül megidézték őket a felszínre, az angyalok meg mosták a kezüket, hogy de érdekes, velük ilyen nem történt sosem (1-2 elszigetelt eset történt, de azt eltusolták). A Kilencekből Aten'alok, az egyensúly maga, az istenek háborúja után kitiltotta a kis isteneket, Arkokat, dzsinneket Luxheyből, és a démonok és angyalok sem tudnak csak úgy átjárkálni. Az volt a célja ezzel, hogy a luxheyiek maguk dönthessenek a sorsukról, mi szerint akarnak élni (lényegében az isteni szabadakarat).   Persze egyik oldal sem akarta elfogadni ezt a döntést csak úgy, és a maguk logikája alapján igyekeznek belefolyni Luxhey életébe. Arra azért vigyáznak, hogy ne csináljanak olyat, ami teljesen magára haragítaná Aten'alokot.     A démonok invázió kísérleteire mindig megerősödött a Fény iránti vágy a luxheyiekben, és a mennyek is elégedetten szemlélte az ideiglenes fellendülést. Mivel így megmaradt az egyensúly, Aten'alok nem avatkozott közbe. Ezt a démonok úgy vették, hogyha meg tudják hódítani a felszínt, akkor biztos meg is kapják.   A mennyekben voltak Arkok, akik ugrottak volna arra, hogy egy invázió a legjobb alkalom, hogy ismét a felszínre jöjjenek, de leszavazták őket ilyenkor. És miután elhárult a veszély, és megnövekedett az igény a Fény iránt, úgy voltak vele, hogy a Setét ténykedése csak nekik tesz jót.