Indigónia
"Minden a kéknek valamilyen árnyalatában pompázott, még a démonok is. Csak egy-két alvilági figura volt a saját színében, ám valószínűleg ők is nemrég érkezhettek."
Tourism
Állítólag Indigóniában kaphatóak a legvadabb italok, már ha valakinek arra van gusztusa, hogy fájjon.
"- Gyere, Tristesse tartozik nekem pár körrel. Ilyen piát biztos nem ittál még.
Nahát...! - ámult az imp mosolyogva. Ennyi kékséget meg nem látott egy helyen és a világító Dagmar látványa sem volt utolsó. - Ó már várom! Pontosan mit is adnak itt? - kérdezte menet közben.
Ó, mindenfélét! - legyintett kuncogva. - A kedvencem a halandók könnye tonik, szerintem neked is ízleni fog. De van türkiz láva likőr is, csupa finomság. Na meg, van két zseniális alkimista, akiknek vannak saját kotyvasztásaik. Halandók voltak odafent, de idelent túlságosan népszerűek lettek, és egész olcsón megúszták a túlvilágra kerülésüket.
Beszarás! MINDET ki kell próbálni hogy biztosra menjünk! - jegyezte meg nagy vidáman. - Mégis mikor van neked időd ide jönni? Nem éjjel nappal a mesternek dolgozol?
Áh, a lótifutásnak is megvan a maga előnye. Sok helyre eljutok, és néha nem kéret vissza azonnal. Ilyenkor a srácokkal leugrunk a kedvenc helyeinkre.1
Heh, nem semmi. Ki hitte volna, hogy te kicsit szabadabban élhetsz mint én... - jegyezte meg az imp majd kiszúrta egy démon poharát amiben a lé nem csak világított de füstölt is. - ÚÚÚ AZ MEG MI????? - mutatott a pohárra.
Az? Az kérlek alássan egy Sex in the heat, elég ütős. Állítólag kéket fogsz fingani tőle. Mármint kék lángokat.
Binggan erre hangosan röhögni kezdett. - Az... az nem lenne újdonság egy nővéremnek! Há!! - kacagott harsányan. - És miért szexről nevezték el? Akkor nem másnak kéne kéknek lennie?
Dagmar szórakozottan vállat vont. - Azt mondják eléggé erősen ajzó szer is. Hallottam olyat, hogy valakinek lángra lobbant a micsodája szex közben, és ha őszinte akarok lenni, lehet, hogy így volt - röhögött.
Egy furcsa, anyagtalan démon lesett rájuk. Csak kékes felhőként lebegett a bárpult mögött.
Hé, Tristesse! Mi a mai ajánlat? - vigyorgott rá Dagmar.
Egy kis fájdalom pár lélekért cserébe.
Kezdetnek jó lesz - bólintott a tollas bajkeverő.
Hű! Te aztán... nem semmi egy felhő vagy! - nézte az imp kíváncsian. - Még nem láttam hozzád hasonlót... Necropolisban tuti nem!
Lamentiából származom - lebegett. Volt valami életuntság a hangjában.
Dagmar közben már elő is vette a préselt lélek érméket, hogy fizessen neki. Binggannak fel is tűnhetett a nem mindennapi fizető eszköz, na meg az a kérdés is felmerülhetett benne, hogy Dagmar honnan húzta elő ezeket, lévén ő sem viselt ruhát.
Tristess eközben a semmiből elővarázsolt két rövid üveget, amik telve voltak szürkéskék folyadékkal. Anyagtalan testével feléjük tolta a poharakat, Dagmar pedig átnyújtotta az árukat.
Egi - kacsintott Bingganra, és várta, hogy koccintson vele az imp.
Fenékig nagyfiú! - kacsintott rá, majd belekóstolt az italba.
Dagmar húzóra itta. A folyadék végigégette a belsőjét, elképesztő fájdalmat okozva... azonban ez a fájdalom furcsa mód jólesett, még a nem mazochistáknak is. Ahogy sóhajtott a korty után, mintha távoli sikolyok szöktek volna ki a szájából, egyértelműen nem az övéi.
Binggan nem kicsit meglepődött az ital hatásán. Most már értette miért fajdalomnak hívta ezt a felhő.
Ooooooh igeeeeeeen... ez mar valami! - jegyezte meg kissé vöröslő arccal. - Van még?
Három közlélek - lebegett felé Tristesse.
Binggan kissé bárgyú mosollyal nézett rá. - Na várj... hová tettem... - kutatta végig kezeivel testét, majd benyúlt mellei közé és onnan elővett egy kis aranyszínű kártyát. - A nagyfőnök azt mondta ezzel bárhol lehet fizetni. - kacsintott Dagmarra.
A kékség átlebegtette magához a kártyát. - Hát jó, mennyi fájdalmat kérsz?
Dagmar csak elismerően figyelte a tranzakciót.
Heheeee~ - sandított Dagmar felé huncut vigyorral. - Nem tudom, szerinted mennyire kell bepörögjek? - vonta fel és le a szemöldökét.
Hah, a csajszi durván szereti Tristesse, szerintem ne kíméld! Különben is, azt hiszem ma apuci fizet - röhigcsélt az arany kártya felé bökve.
Hallottad a "pasim", ami a csövön kifér! - kérlelte kezeivel a felhőt újabb italért.
Tristesse még négy shotot rakott ki eléjük. Dagmar elismerő tekintettel figyelte Binggant, miközben az egyiket a kezébe vette.
Binggan egymás után tolta az italokat minden egyes pohár után megremegett és egyre nagyobb lett arcának vörössége és a mosolya is.
Oooooooh ez azzzzzz... - jegyezte meg farok csóválva.
Dagmar kissé kezdett kótyagos lenni a sok fájdalomtól.
Ahogy látom bébi, te is mazochista vagy - röhigcsélt, miközben minden tolla az égnek állt.
Ó? Szeretsz piálni és azt is, ha fáj? Hol voltál egész eddig és miért nem mentünk el még bulizni? Kezdem azt hinni, hogy tényleg tökéletes bűntársat találtam... - ugrott Dagmar ölébe vigyorogva.
A démon felnevetett. - Hé Tristesse, még egy kört, de legyen duplán préselt fájdalom!
A furcsa lény kitöltötte nekik a rövideket, és eléjük tolta. - Százhúsz fokos, megfelel? - kérdezte unottan.
Szuper - húzta bágyadt vigyorra a száját, majd koccintott Binggannal. Ez még az előzőnél is sokkal durvább volt, a kellemes fájdalom inkább tűnt valósnak, és a sikolyok is halálhörgésbe fújtak."
Population
~ 2000 fő
Location under
Comments