Az Ezeréves Fény Katedrálisa

A Hegymély és az Ezeréves Fény legnagyobb temploma a város szívében található, egy természetes magaslaton, amit a lakóházak és hivatali épületek gyűrűje övez.
A katedrálisnak mind a vallásban, mind a mindennapokban, kiemelt szerepe van. Ezen a helyen ajánlotta fel az életét a legendás Etenora királynő az ősi isteneknek a népe védelmében. A templomot a férje és a követői kezdték el építeni, majd néhány évszázad alatt elnyerte a mai formáját. Az épületben rendszeres szertartásokat, vallási ünnepeket rendeznek, ezeken túl pedig nyitva áll minden elf előtt, aki szeretné felkeresni az istennő oltárát. A legnagyobb figyelmet a százévente tartott Ezeréves Fény Ünnepe kapja.

Az Ezeréves Fény papnői vallási tanításokkal és útmutatásokkal várják a betérő híveket. Hagyományosan csupán spirituális feladataik vannak, azonban kivételes esetekben mágikus gyógyításra is képesek. A papnők az Ezeréves Fény kegyéből még birtokolnak valamennyit az ősi mágiából, habár ezen képességeik a mágia hanyatlásával minden generációval egyre gyengébb. A nép a problémáival először a papnőket keresi fel. Ha nem találnak megoldást, vagy magasabb szintű döntés szükséges, az információ a főpapnőkön keresztül a királynőig is eljuthat.

A Hegymély és a vallás egyik legősibb dogmája, hogy minden vér az istennőt illeti. A tenyészetektől az elfekig, a feltörölt, felitatott vért a legközelebbi templomba vagy szentélybe küldik, a városban minden a Katedrálisba kerül. Hogy a papnők pontosan mit is művelnek vele, azt leginkább rejtély övezi.

A város központi része a barlangrendszer egy hatalmas üregében, egy természetes teknőben áll. Ennek a közepére, egy magaslatra épült az Ezeréves Fény Katedrálisa. A kerek alaprajzú épület tetején kupola található, bejárata a királynő palotája felé nyílik. Elhelyezkedése azért is különösen fontos, mert az egyetlen olyan pontja a belvárosnak, ami a felszínről természetes fényt kap.

Az épület, mint a város legtöbb építménye, fehér kőből készült, kívül teljesen dísztelen. Ablakai, funkcionalitás híján, nincsenek. Bejárata csupán egy csontfával díszített boltív, mindig nyitva áll. A katedrálist lépcsősorokkal megközelíthető, tágas tér veszi körül. A téren padokat és néhány csontfát találni, rendszerint nyüzsgő, zajos terület, a társadalmi élet egyik központja.

A falakon belül egy oszlopsor fut körbe, ez tartja a boltívet a tetőn. A padló csiszolt, fehér kőlapokból készült. A falakat vallási-történelmi történetek képeinek domborművei borítják. Azonban az épületen belül nincsenek a Hegymélyre jellemző világító kristályok. A boltív közepén egy kerek nyílás található, amin át a felszínről érkező fény egyenesen az oltárkőre jut. Ez a szarkofág méretű, fekete, díszesen faragott kő, és a fölé magasodó szobor a katedrális központi és egyben legfőbb eleme. Az istennő fehér szobra három elf magas, karjait széttárja, de arca az oltár felé fordul - ezzel együtt örökké árnyékban van. Az Ezeréves Fényt mindig egy királynőként ábrázolják, elf asszony, fehér köntösben, diadémmal a homlokán.

A felszíni fénynek a Hegymélyben különös szerepe van. Az elfek nyolc napszakot (négy nappali és négy éjszakai) különböztetnek meg, ennél pontosabban nem mérnek időt. A napfény a katedrálist vörösre színezi, amikor eljön a hajnal, majd fokozatosan átvált aranyba a délelőtt folyamán. Délután a fény egyre halványul, míg eljön a narancsszínű napnyugta. Az éjszaka a holdkeltével kezdődik, és ugyanilyen ciklussal, de ezüstös színekkel folytatódik.
Azonban nem süt állandóan a nap, a Katedrális sem látszik a város minden pontján. Így aztán az elfeknek két további időmérő eszköze van: a vízóra, és a homokóra.