Ezeréves Fény vallása
Az Ezeréves Fény egy ígéret, hogy az elfek egy nap visszafoglalják ősi földjüket, a kontinenst, a hódító emberektől. Ez az a közös remény, ami összeköt minden elfet a Hegymélyben.
Amikor a régi isteneik utolsó főpapnője, Etenora királynő, vérét adta a népe biztonságáért, a Hegymély kristályai vakító fénnyel kezdték beragyogni a végtelen sötétséget. Ez volt a fény, ami megmentette az elfeket a mélység veszélyeitől és szörnyeitől. Az elfek a mai napig ezekkel a kristályokkal űzik el a sötétséget, noha már a harmadik itt született generáció tökéletesen alkalmazkodott a mélységi körülményekhez. Etenora királynő az áldozatával felemelkedett az istenek közé, és azóta csupán hozzá imádkoznak és neki áldoznak.
Az Ezeréves Fény dogmái olyan tanítások, mint a viszontagságok leküzdése, az egyén áldozata, a közösség túlélése, de mindennél jobban a vér tisztelete. Hegymélyben minden vér az istennőt illeti, a tenyésztelepek vágóhídjaitól a háztartásokig. Ez az az egyezség, ami a kristályok ragyogását fenntartja.
Az Ezeréves Fény papnői leginkább tanítók és tanácsadók a közösség számára. Vörös köpenyük megkülönbözteti őket a köznéptől, tisztelet övezi őket. Ők azok a kevesek, akik még bírnak valamennyire az ősi mágiával, ami egykor a kontinens sajátja volt. Képesek gyógyítani, vadállatokkal kommunikálni, jóslatokat létrehozni. Képzésük akkor kezdődik, amikor először megnyilvánul a mágiához való kapcsolatuk, szolgálatuk pedig az életük végéig tart. Mióta a korona betiltotta a nyilvános véráldozatokat, néhány papnő a szükség idején saját vérét adja felajánlásként az istennőnek, hogy segítsen a népén.
A Hegymély királynői és az Ezeréves Fény főpapnői között mindig is szoros volt az együttműködés és jó a kapcsolat. A főpapnők helyet kapnak a királynő Tanácsában, a katedrális és a szentélyek vagyonát a kincstár kezeli, gondoskodva arról, hogy minden szükséges forrás a rendelkezésre álljon.
Ami a köznépet illeti, a menekültek által mélybe hurcolt gyász és düh a generációkon keresztül átfordult a napi túlélésért folytatott kemény küzdelemmé, és annyira lekötik őket a kötelességeik, hogy kevesen vették észre: már több, mint kétezer éve a Hegymély az otthonuk.
Amikor a régi isteneik utolsó főpapnője, Etenora királynő, vérét adta a népe biztonságáért, a Hegymély kristályai vakító fénnyel kezdték beragyogni a végtelen sötétséget. Ez volt a fény, ami megmentette az elfeket a mélység veszélyeitől és szörnyeitől. Az elfek a mai napig ezekkel a kristályokkal űzik el a sötétséget, noha már a harmadik itt született generáció tökéletesen alkalmazkodott a mélységi körülményekhez. Etenora királynő az áldozatával felemelkedett az istenek közé, és azóta csupán hozzá imádkoznak és neki áldoznak.
Az Ezeréves Fény dogmái olyan tanítások, mint a viszontagságok leküzdése, az egyén áldozata, a közösség túlélése, de mindennél jobban a vér tisztelete. Hegymélyben minden vér az istennőt illeti, a tenyésztelepek vágóhídjaitól a háztartásokig. Ez az az egyezség, ami a kristályok ragyogását fenntartja.
Az Ezeréves Fény papnői leginkább tanítók és tanácsadók a közösség számára. Vörös köpenyük megkülönbözteti őket a köznéptől, tisztelet övezi őket. Ők azok a kevesek, akik még bírnak valamennyire az ősi mágiával, ami egykor a kontinens sajátja volt. Képesek gyógyítani, vadállatokkal kommunikálni, jóslatokat létrehozni. Képzésük akkor kezdődik, amikor először megnyilvánul a mágiához való kapcsolatuk, szolgálatuk pedig az életük végéig tart. Mióta a korona betiltotta a nyilvános véráldozatokat, néhány papnő a szükség idején saját vérét adja felajánlásként az istennőnek, hogy segítsen a népén.
A Hegymély királynői és az Ezeréves Fény főpapnői között mindig is szoros volt az együttműködés és jó a kapcsolat. A főpapnők helyet kapnak a királynő Tanácsában, a katedrális és a szentélyek vagyonát a kincstár kezeli, gondoskodva arról, hogy minden szükséges forrás a rendelkezésre álljon.
Ami a köznépet illeti, a menekültek által mélybe hurcolt gyász és düh a generációkon keresztül átfordult a napi túlélésért folytatott kemény küzdelemmé, és annyira lekötik őket a kötelességeik, hogy kevesen vették észre: már több, mint kétezer éve a Hegymély az otthonuk.
Comments