Jégbe zárt csillag terme

A déli füves úttól nem messze egy rég betemetett, köves út kanyarog. Egy misztikus elf kincsvadász felfedezett - pontosabban ellopott - egy ősi térképet, ami egy hatalmas, ősi ereklyéhez vezetett. A sárkány romok kiszámíthatatlanok és veszélyesek, egyeseket élő sárkányok őriznek, másokban csapdák, varázslatok uralkodnak, és akadnak olyan elhagyatott hgelyek, melyekbe bugitok, szörnyek vagy más lények vetették be magukat. Így aztán az elf csapatot toborzott a ganui határon, és sötét tervekkel a szívében, megindult az ereklye nyomában.

Meglepő módon a térkép és a kincs létezése rejtve maradt, talán jól választotta meg az útitársait.

Az egykori hét bejáarból csupán kettőt tudtak felderíteni, a többi megsemmisült vagy olyan mélyen a föld alatt lehetett, hogy nem bukkantak a nyomára. Óvatosan indultak el, ám amint az első csapda lecsapott rájuk, elszakadtak egymástól.Sebesülten, a sötétben bolyongva várják a halált, amikor a kalandozók a romok közelébe érnek.

Aonnal feltűnhet az út felől jól, az ösvény felé kevésbé jól elrejtett homokfutó, két megtermett, befogott gyíkkal, melyek őrzik is a járművet. A homokfutó üres, de minőségi, szép darab, nagyobb rakodőtérrel és két felszerelt nyílpuskával, amivel oldalra és hátrafelé is lehet célozni. Az ösvény a domb lábánál lévő bozótos felé vezet.

Egymástól néhány méternyire két benőtt, nagyjából megtisztított sötét nyílás tárul fel, ezek a domb alá vezetnek.

A bal oldali járat kanyarog, majd elágazik. Az elágazásban egy selyemköntöst viselő, sebesült, félholt elf hever. Öklében egy szakadt papírdarab sarka, mintha erővel tépték volna ki a kezéből.

Ha sikerül szóra bírni, elmondja, hogy a térkép elveszett, és a hely tele van csapdákkal.

A jobb oldali folyosó átvezet a jobb oldali bejáratot követő folyosókra. Az elf figyelmeztethet a nyomólapos lándzsa csapdákra, amibe beleestek.

Azon az oldalon egy macska-segai harcos hever sérülten. Több szúrást is kapott, ahogy a testével védte a társait. Azok azonban itt hagyták meghalni.

Tőle északra egy alig kivehető, mágikus tér található. A gyengítő varázslat a csapdába belesétálók elméjére hat, elveszítve őket, hogy kétségbeesetten kóboroljanak a folyosókon, míg a csapdák nem végeznek velük.

Ezen az oldalon, a legészakibb teremben, egy baziliszkusz ütött tanyát, a mágikus erejű, melegvizes forrás medencéje mellett. Élvezi a vizet és az időnként betévedő vendégekből eredő vacsoráját.

A tolvaj épp csak, hogy megúszta a vele való találkozást. Az ember férfi egy máretes terem közepén hever, elméjét kikezdte a varázs-védelem, csupán gyors halálért rimánkodik.

A járatok ismét összeérnek, az ereklyét egy mágikus kör őrzi, ami a járat körüli falba-padlóba-mennyezetbe lett vésve, évezredekkel az előtt. A térképen szerepelt a jelszó, de az elveszett... A kör pedig megperzseli az arra méltatlan áthaladókat.

A varázskör túlfelén egy korbáncs les a kincsvadászokra. Érzékeny a tűzre, így csapdába esett hosszú ideje, amikor a szokásos útvonala, egy korábbi bejáart beomlott.

A romok központi terme egy hatalmas kupola, ami alatt egy gyönyörű jégkristály csillag lebeg. A kristályon átdereng egy valódi csillag fénye. Ez a holmi nem más, mint egy nyolcadik külső sík magja - egy, ami sosem készült el végül.

A teremben azonban rettenetes őrök vannak: négy hatalmas, négylábú csontváz (rémfarkasok) őrzik a csillagot. Az ő mesterük egy nagy hatalmú kígyó-segai varázsló, aki nem szeretne lemondani a kincséről, de el sem tudja mozdítani innen, hát haláláig őrzi.

A varázsló minden kincse egy faragott ládában található, kétszáz régi arany érme - mogethi valuta értékkel bír, azaz duplája a vasannai aranynak. Emellett a csillag körül egy kissé meggyűrött, kissé szakadt oldalpár repked.

Ha sikerül a mozgékony papírt befogni, azon Evera teremtésének története, a külső síkok eredete található, illetve a leírás, hogy a jégbe zárt mag Zytaerth sárkány isten ajándéka, az Idő síkját rejti. A Sárkány Istennő azonban veszélyesnek ítélte, hogy a halandók és istenek hozzáférjenek az időhöz, így a magot elzárta.