Vorok Thal
"Mert az Illumarchi számára nincs isten a törvény fölött."
—Az Aranyítélet Első Sora
Ahol az égbolt nem kék, hanem acélfényű, és ahol az istenek szava kovácsolt formában cseng vissza a hegyek között, ott emelkedik Vorok Thal, az Ítélet Citadellája — egy birodalom, amely nem természeti határokra, hanem törvényekre és parancsolatokra épült. A Gnome-ok népe itt nem kertjeiről híres, hanem márványba vésett paragrafusairól, fekete vasba zárt parancsairól, és a szent gépek dobhártyát rengető zúgásáról.
De a Voroki Gnome nem csak védi a rendet — ő őriz egy szent álmot is: egy világot, ahol a törvény nem korlátoz, hanem megtart. Ahol nem a kard ítél, hanem az értelem. És ha kell, egymaga is szembeszáll a sötétség bármely formájával — legyen az démon, Void Knight, vagy akár egy isten, aki megszegte a saját szavát.
Felépítés
Vorok Thalt nem vezetik királyok, hanem Kánonmesterek. Ők nem vérjogon uralkodnak, hanem szentségen, paragrafuson és precedensen. Mindegyikük homlokán aranypecsét ragyog, mely a Zethamir által írt Első Törvényhez köti őket, a rend kozmikus emlékezetéhez. Ha egy Kánonmester meghal, lelke nem száll el, hanem egy Codex-Core-ba zárják, hogy a következő generációk is kérhessék tanácsát, vagy elítélhessék, ha tévedett.
Kultúra
Kőbe vésett útjaikat runák világítják meg, melyek nemcsak fényt adnak, hanem minden lépést feljegyeznek: ki mikor haladt, milyen szándékkal, milyen rangban. A kapuk nem nyílnak puszta kézre, csak ha a törvény engedi. Még a harangok is ítéletidőket kongatnak, percről percre rendet szabva a városnak, a műhelyeknek, a templomoknak — és a szíveknek.
A gnome gyermekek nem meséken nőnek fel, hanem ősi törvényverseken, melyeket fémcsengésű hangon recitálnak a Szent Kódexnők. Ők a Törvénymondók, akik minden betűt és szót isteni eredetűnek tartanak. S ahogy más népek fába faragnak vagy vászonra festenek, úgy az Illumarchi lelküket páncélba gravírozzák, mondatról mondatra, ítéletről ítéletre. Egy gnome testét kívülről is olvasni lehet — mert a bőrük nem fed, hanem tanúsít.
Amikor csatába indulnak, nem düh, hanem szent formula vezeti őket. Előttük menetelnek a Justicar Shell-ek — félig érző, félig isteni páncéltestek, melyek egykor bírák, papok, vagy vértanúk voltak, és most ítéletet hoznak ott, ahol a törvény megbicsaklott. Ezek a szent szerkezetek nem csak ölnek — ők mérlegelnek, és ha méltatlanságot találnak, akkor szólnak a "Második Hangon" — azon a hangtartományon, amelyre csak a bűnösök lelke válaszol.
És bár ez a nép páncélban él és ítéletben lélegzik, ők sem gépek, hanem gyertyák a sötétben. Mikor az éjszaka ráereszkedik a Citadellára, templomaikból fénykódok szállnak az égre. Ezek nemcsak imák, hanem figyelmeztetések: a törvény éber, a gépszív dübög, az igazság nem alszik.
Megjegyzések