Thurnazh, A Lángtemető
(a.k.a. A Hamvak Királya, A Lángfaló, A Parázs Ordító Mélye, vagy Az, Ki A Világra Tüzet Önt)
„A tűz nem alkot. Soha nem akart. Csak enni akar. A hegyek húsát, a városok álmát, a halandók csontjában rejtőző fényt.
Thurnazh nem a tűz haragja, ő maga a harag, amely tüzet visel. Ahol fellobban, ott nincsen utána sem múlt, sem jövő, csak hamu… és a hamuban térdelő emberek bűnei.”
— „A Lángtemetés Könyve”, tiltott zsoltár
A világ azt mondja, a tűz az élet része. Azt is, hogy felmelegít, megvilágít, új formába olvasztja a vasat.
De mielőtt Ignatus szent tüze létezett volna, ott volt valami más:
az ősi, névtelen, éhes láng, amelyet az istenek később Thurnazhnak neveztek el, hogy legyen neve annak, amit rettegnek.
A legenda szerint Ignatus fényéből hullott ki, mint egy rosszul kovácsolt szikra, de ezt csak a világ meséli. A valóságban Thurnazh sosem volt fény.
Ő mindig az árnyék volt, amely a fényből menekül.
Ahol megjelenik, a világ lassan megvakul a vöröstől; a levegő izzó üveggé forr körülötte; a föld pedig feketére ég, mintha valaki hatalmas, égett ujjakkal érintette volna.
Kevesen mernek beszélni róla. Még kevesebben imádni.
De akik egyszer hallják a hangját, a ropogó csontparázst, a sikoltó füstben formálódó szavakat. azok többé nem tudnak Ignatus templomaiban imádkozni.
A fény túl kicsi már nekik.
A láng túl édes.
Isteni Uradalmak
Thurnazh doménjei Ignatus erényeinek megtört, perzselő visszhangjai. Az ő tüze nem tisztít, nem alakít, nem ad formát. Csak elvesz.
Hamvasztás, Végleges Pusztítás, Harag, Düh, Futótűz, Kataklizma
Artifacts
A Perzselő Torok, Egy fekete üvegből formált kürt, belül megolvadtnak tűnő bordákkal. Ha valaki megfújja, nem hangot ad ki, hanem lángot üvölt, amely a fújó tüdejét is elemészti.
A Haragcsont, egy csont-kerámiából készült sokágú, kampós láncostor, képes kitépni áldozata „lelki lenyomatát” és elégeti azt. Amit elemészt, örökké eltűnik.
A Karmos Parázsfátyol, Ezer megégett kéz lenyomatából szőtt, szinte csillogó parázsruha. Viselője mögött lángnyelvek nőnek, amelyek nem világítanak, csak perzselnek és emlékeznek a gyászolók sikolyaira.
Szent Könyvek & Szabályok
„A Lángtemetés Könyve” Egykor Ignatus papjai írták, de a szöveg magától megfeketedett, elszenesedett. Betűi máig parázslanak.
A benne olvasható imák nem könyörögnek, hanem suttognak, a tűz hangján: „Aki él, égjen. Aki ég, hallgasson. Aki hallgat, tartozik a lángnak.”
„A Fekete Parázs Kódexe” egy void-kultusz által vezetett könyv, amely csak akkor olvasható, ha a lapokat láng nyalja körbe, máskülönben üres.
Isteni Jelképek & Pecsétek
Egy farkaskoponya álkapcsa, amelynek torkában örök tűz ég
Egy széttört kovácsoltvas napkorong
Egy kilencágú lángkarom, mindegyik karom egy-egy füstszalagban végződik
Hittanok
„A teremtés gyengeség.”
„A hamu az egyetlen tiszta állapot.”
„A fájdalom az anyag igaz hangja.”
„A lángban minden egyenlő.”
Ünnepnapok
A Feketedő Nap Éjszakája, egy ritka égi jelenség során a napkorong vörösbe fordul. A void-kultisták ilyenkor városok alatti üregekben gyűlnek össze, és hamuval kenik be arcukat, hogy „készek legyenek a végső lángra”.
A Sikoltó Füst Éjszakája, egy éjszaka mikor emlékeznek a vulkánok és tűzvészekben elhúnytakra. Ilyenkor Ignatus Papjai egy marék hamut szórnak vulkánokba minden névért melyet elvett az.
Mental characteristics
Személyes Háttér
A sivatagi népek régi imái szerint a világ első pusztító tüzét nem a mennyek dobták a földre — hanem egy csontból és pernyéből formált vad ordítása tépte fel a horizontot. Ez volt Thurnazh, az Ash-Jackal, Ignatus eltorzult árnya: egy gigászi, humanoid sakálcsontváz, amelynek bordái között bugyogó, fekete-lángú hús lüktet, mintha valami folyamatosan újraégné magát belülről. Bőre, ahol még maradt, megolvadt pergamenként csüng, a lángok pedig görcsösen, élvezettel csavarodnak köré, mintha nem égetnék, hanem táplálnák. Feje hosszú, farkasszerű, állkapcsa felnyílt, s minden üvöltése egyszerre hallatszik úgy, mint egy tűzvihar, egy rekedt halálsikoly és egy örömittas kacaj. Thurnazh nem csak ég — ő vágyik rá, hogy égjen. Minden nyála parázs, minden lépte hamuresőt ver ki a világból, és minden megjelenése önmagát felemésztő, mégis véget nem érő tombolás, ahol a tűz már nem elem, hanem éhes ragadozó.
Moralitás & Filozófia
Thurnazh filozófiája: „A világ túl sokáig élt. Itt az ideje meghalnia.”
Szerinte a teremtés egy lassú, sérült folyamat; a láng utolsó, tiszta igazsága pedig az, hogy mindent vissza kell küldeni a kezdeti semmibe.
Tabuk
A teremtés bármilyen formája
A kovácsmesterség, amely Ignatus tartománya
A gyógyítás
A megkegyelmezés
Personality Characteristics
Motiváció
Mindent felemészteni míg a világon mindenki megismeri a lángok igazi szépségét. Thurnazh célja, hogy a világ „terheit”, városokat, emlékeket, civilizációkat, hamuvá égesse, hogy a valóság újra könnyű legyen.
Bűnök & Hibák
Folyamatos éhség, amely soha nem csillapodik
A harag vezérli minden döntését
Képtelen megkülönböztetni az ártatlant a bűnöstől
„A fájdalom a világ utolsó igazsága.”
„Minden visszatér… a hamuba.”
„A láng nem kérdez. A láng elvesz.”
Megjegyzések