Skarnethi — A Szelek Szárnyai

"Egy faj, melyet a szél velőjéből és a vihar elfeledett dalából fontak, ahol a tollak szentírás, s minden fuvallat a repülés vagy zuhanás ígéretét hordozza."

-

Egy nép, mely széláramlatokból és sodródó felhőkből született, ahol a tollak úgy gyökereznek a húsba, mint a repülés ígérete — amely mégis sosem engedi teljesen elszakadni őket a föld türelmes vonzásától. A Skarnethik nem mind teljes szárnyas lények — sokan csupán viharszült őseik szellemét viselik: pehelygallér a karokon, sólyomszemeik élesek, mint a karvaly üvegtekintete, hajukat pihék szövik át, melyek megmozdulnak, ha a szél szól hozzájuk.

Nem csapatokként járják az eget, hanem lebegő klánokként — otthonuk nem kastélyok vagy erődök, hanem a felhők között lebegő sziklák és sodródó menedéke: hatalmas léghajók, melyek félig rúnákkal kovácsolt hajótestek, félig élő motorok. Ezek az ég-bárkák hasítják a futószeleket és a kereskedelmi útvonalakat, melyek Thalrűn földrészeit szövik egybe. A Skarnethik számára a szél egyszerre vérvonal és áldás: minden fuvallat jóslat, minden orkán út, mely szabadságba vagy pusztulásba vezet.

Egy Skarnethi szélkaszt hajó gyomrában a függőágyak úgy ringanak, mint a vihar szívverése, a kötélzet halk imákat zümmög az ég szellemeihez, s a hatalmas vitorla-tollak egyszerre fogják fel a szelet és a legendát. Szél-Szólóik felhőkben olvasnak jeleket, typhoonon és zivataron át kormányozzák népüket, miközben a fiatalok a fedélzeten edzenek, és a köröző égcsapások rikoltása alatt vívnak.

Mégis, bármennyire is sodródó életük van, nem gyökértelen vándorok — minden léghajó vérvonal, mely fa és vászon formájában íródott, minden kapitány a szelek és eskük őrzője. És mikor a vihar áldozatot kér, a Skarnethik kitárt szárnnyal felelnek — és ugranak.