Nosfae — Az Alkony Szomja

"Egy vérvonal, mely napfogyatkozásból és rettegésből szövődött, ahol az árnyak erekként tekerednek, és minden szívdobbanás lopott kincs."

- Idézet az Árnyak Könyvéből

Nosfaethel magas falú bástyáiban és gótikus épületeiben élnek a Nosfae-k — sápadtak, mint csont a holdfényben, bársonyba és dinasztiáknál is ősibb véreskükbe öltözve. Tüskeszerű tornyaik obsidián tövisszúrásként metszik az alkonyt, mindegyik mauzóleum titkokkal, melyeket ajaktalan koponyák suttognak, s üvegbe zárt, elfeledett hitvesek őriznek.

Ők az alkony kegyeltjei — sem igazán holtak, sem sosem teljesen élők. Visszatérők, akik az életet úgy kortyolják, mint borászmester a bort, s báltermekben táncolnak, hol a gyertyafüst aranyozza a mennyezetet, s a friss megbánás illata leng körül. Udvaraik az árulás és vágy színházai, molyrágta zászlók és bíbor selymek közt, melyek a lámpás fényét úgy isszák, ahogy az erek a vért.

Ám a Nosfae nem balga ragadozók — ők a küszöb őrzői, a lélegzet és semmiség közti fátylak vigyázói. Közülük néhányan, az Üreges Hercegek és Tövismenyasszonyok, bírják az álomaratás művészetét, rémálmokból szőnek láncot, mely a nyughatatlan holtakat köti meg. Birodalmukban állni annyi, mint érezni, ahogy a pulzusod felgyorsul, árnyékod reszketni kezd, mintha emlékezne, milyen édes a sötétnek prédául esni.