Nezarin
Egy selyemlabirintus a mélység szakadékaiban, ahol a kő átadja magát végtelen szálaknak, és a világ szívverése a sötét üresség falait dobolja. A hegyek és gyökerek alatt a Nezharinok fonják uralmukat — egy ragyogó selyemút-háló és fejjel lefelé függő katedrálisok birodalma, melyek a barlang fogaihoz kapaszkodnak, mint fakó csillagképek.
Itt a Szövő-Mátrónák álmukban is fonják a szálakat: minden selyemsuttogás egy ígéret, amely belecsomózódik a sors élő falikárpitjába. Tervük szerint a járatok titkos szelekkel lélegeznek, egyszerre hordozva a zsákmány és a jövendölés illatát. A fészekének visszhangzik a fekete termekben, miközben a papnők bábot ölelő ősökből idézik elő az emlékezetet, táplálva az Álmodó Fészket, mely megkövesedett trón-hüvelyekben szunnyad.
Odafent fakó vadászok siklanak holdfény átszúrta erdőkön át, végtagjaik ezüst szálakon lebegnek, melyek úgy remegnek, mint egy pók-hárfa húrsora. Ahol a Nagy Selyemutak tekerednek, oda belépni annyi, mint átlépni egy másik világba — ahol minden szívdobbanás fennakadhat egyetlen fonálon, melyet láthatatlan kezek húznak feszesre.
Az Üres Trónok alatt született gyermekeket a Fonó Ajándéka jelöli meg — szemük a szőtt sors csillogását hordja, ujjaik bizseregnek a vágytól, hogy újraszőjék a világot. A Selyemkötött Birodalomba a titok selyem, a selyem maga az élet: minden csomó egy eskü, minden szál egy penge. S ha valaha a Háló elszakad, a mélység sötétje felfalja majd mindazokat a reszkető lelkeket, akik valaha mertek táncolni szálai fölött.
Felépítés
A Selyemkötött Dómíniumot a Matróna-Szövők Konklávéja irányítja — mindegyikük halhatatlan papnő-királynő, akinek ereiben fészke-ichor folyik. Alattuk tekeregnek a nemesi Selyemházak — ősi vérvonalak, melyek titkokkal, orgyilkosságokkal és selyemből tenyésztett csodákkal kereskednek.
Minden Ház a saját Fészekőrségét irányítja — harcosokat, kik élő kitinben járnak, s méreggel átitatott selyemgarottal fojtják ellenfeleiket. A nemesi réteg alatt kúsznak a Fészekkötöttek: kézművesek, betakarítók és kötött-szolgák, kik Matróna hálójához vannak láncolva, míg a halál fel nem oldja őket.
A legmélyebb alagutak a Fészkelő Álmot rejtik — bábba zárt ősök elme-kolóniáit, kik emlék-áldozatból élnek. Kérdőre vonni a Fészek látomásait szentségtörés; egy álomvonal elvágása felérhet az egész sorsszövet kioldásával.
Kultúra
Egy szálakból szőtt suttogás a kő alatt, ahol minden szívdobbanás csupán rezzenés az Alap-Szövőszéken. A Nezharin népe a Szövet szerint él — minden lélek egyetlen fonal, amely a Broodanya első leheletétől az utolsó báb visszhangjáig feszül.
Köztük a csend szent — a szavakat fonják, nem mondják, selyembe burkolt hírnökök hordozzák őket, vagy rezgő szálakon pendülnek tovább, melyek jelentéssel zümmögnek. Az énekek csontban érezhető rezgések; a versek a húsba hímezve élnek.
A gyermekeket már születésükkor párosítják egy fészek-társsal: halvány selyempókokkal, melyek álmaikat isszák, s abból amuletteket szőnek, melyeket a toroknál viselnek. Minden ház matriarchája a saját vér-hálóját gondozza, családot, szolgákat és rabszolgákat kötve egy adóssághálóba, melyet csak a halál — vagy a selyem — oldhat fel.
A mesterek élő falikárpitokat tenyésztenek, melyek megremegnek a beléjük zárt emlékektől; a szerelmesek egymás sors-fonatait csomózzák; az árulókat élve bebábozzák, suttogásaik a Pszichikus Fészket táplálják, amely az Üreges Trónokról figyel.
Történelem
Még mielőtt a felszín népei megkülönböztették volna a követ a csillagoktól, a Nezharin voltak az Első Szövők — a Primitív Broodanya lányai, aki a barlangokat bölcsőként fonta magának. Úgy tartják, a felszíni népek egykor prédák voltak — a selyemfények csalogatták őket a sötétbe, hogy áldozatok legyenek a Fészkelő Álmot táplálva.
Amikor az Üreges Trónokat ősi titánjaik megkövesedett testeiből faragták ki, a Nezharin először kötötték ősüket az örök hálóhoz — létrehozva az első Sors-Csomókat, élő szerződéseket, melyek az árulást méreggé, a hűséget acélnál erősebb selyemmé változtatták.
Ezer nemzedékkel később a felszíni birodalmak felemelkedtek és elbuktak, míg a Nezharin türelmesen vártak odalent, akár pókok a háló közepén. Egyesek szerint ők suttognak a királyok álmain át, rángatva a hatalom szálait, mígnem a világ remeg, mint egy rovar, amely fennakadt a hálón.
Most Thalrűn-szerte pletykák kúsznak, hogy a Konklávé újra háborút sző — s hogy a Selyemkötött Dómínium hamarosan kiömlik üreges vénáiból, és magának követeli azt, ami egykor az övé volt: egy világot, melyet selyem és csend tart fogva.
Megjegyzések