Myrrhiai
"Nem ők azok, akik a tenger hullámait szelik — ők a szakadék, amely királyok fulladásáról álmodik."
- Kivonatok Neriathan Quiloren, a Szélvándor Krónikás feljegyzéseiből
A fekete mélység a hold hideg tekintete alatt, ahol a napfény elhal, s a lélegzet nélküli lények világa csendben és nyomásban nyílik ki. E mérhetetlen fátylak alatt álmodik a Mély-Anya — Alisandre, a Koralszívű, kinek ereiben sós víz és leviatán-vér lüktet.
Csonthoz és zátonyhoz épült trónja körül a Leviatán Szövetség tekereg, akár élő viharfrontok, hátuk messzi hullámokban töri meg az óceán bőrét. Azt mondják, ő volt az első, ki suttogott a mélységnek, az első, ki önként vérezett bele annak állkapcsába — s e sebből születtek a Myrrhiai Mély-Fajzatok.
Ők nem szelik a hullámokat — ők azok súlya odalent, az örvény, amely megragadja a gyanútlan hajók gerincét. Jelenlétükben a tenger éhes lesz. Az áramlatok kígyóként csavarognak, a hajótestek túlérett gyümölcsként repednek szét. Egyetlen tengerész térképe sem jelölheti őket, hisz nem hajón lovagolnak, hanem áramlat-lényeken: korallpáncélos erődökön, árok-szülte kígyókon, zátonyhátakon, melyek szigetekkel vetekednek.
Mikor a Leviatán Szövetség megmozdul, maga a tenger válik kegyetlenné. Viharok ordítanak szél nélkül. A látóhatár úgy hullámzik, akár egy megsebzett fenevad. Törmelék sodródik távoli partokra — szétrágott gerendák, kagylókkal benőtt orrdíszek, sápadt vitorlák, melyeket cafatokra tépett a mélység. E vizeken átkelni annyi, mint próbára tenni egy éhséget, mely régebbi a viharoknál — egy éhséget, mely a Koral Trón koronáját viseli, s úgy mosolyog, mint törött korallból faragott fogak szilánkos sora.
Felépítés
A Koralltrónon ül a Mély-Anya az élő híd a halandó ivadék és az ősi abyssz között. Nem parancsokkal uralkodik, hanem szövetséggel — szava a dagály törvénye.
Tucatnyi kisebb zsarnok uralkodik szerte a birodalomba, mind egy-egy sodródó erőd-bestiát vagy elsüllyedt katedrálist birtokol. Vérvonalat nevelnek, leviatán ivadékért alkudoznak, szörnyetegeket tenyésztenek. De mindig készek a Koralltrón hívására.
Kultúra
Nem kereskednek. Nem alkudoznak. Amit a napfény birodalmai felhalmoznak, azt a mélyre rántják — arany, selyem, rabszolgák — mind a Mély-Anya kincstárát duzzasztja.
Nem ürességként, hanem emlékezetként tisztelik az abysszt — a helyet, ahol elmerült titkok és ősi lények várakoznak. Az orákulumok a hozott álmokból táplálkoznak, áramlatok hozzák őket, s próféciává fonják, ami a Korszár Királyokat vezérli.
Kő és fa számukra csapdába zárt halál. Mindenüket növesztik — nautilusz-citadellákat, koralltrónokat — vérrel és csonttal táplálva formálják. Harci bestáik nem háziállatok, hanem szent rokonok.
Egy gyermek nagykorúvá avatását ároki rítus pecsételi meg — trench-víz és leviatán ichor keverékében merítik meg. Nem mindenki éli túl. Aki igen, az abyssz érintését hordozza: képes a mélységekben lélegezni, hallja az áramlatokat vagy bestaszellemekkel olvad össze.
Eszközök
Boszorkánykirályaik a viharok sóját ízlelik nyelvükön, s moszatból és csontból fonnak rúnákat, melyek felkavarják a fekete mélyben alvó ősöket. Azok a gyermekek, kik a mélytenger fényében nőnek, úgy néznek a világra, mint mélységi gyöngyszemek — hidegen, éberen, s olyan titkokkal tarkítva, melyeket jobb volna az óceán fenekén hagyni.
Történelem
Valaha halandó szigetlakók voltak — gyöngyhalászok, zátonyvadászok, kalózok, akik megtanulták kicsikarni a tengert, de sosem tisztelték annak emlékezetét. Kapzsiságuk feltépett egy ősi árkot, ahol leviatánok aludtak, s rémálmok fortyogtak a sós mélyben.
Ebből a hasadékból emelkedett ki Alisandre, a Vihar-Méhében Született, Sóvérű Első Mély-Anya, aki vérével kötötte magát az abysszhoz. Egy nemzedék alatt nyelte el a mélység a szigeteket. Városokat burkolt be korallzátony, hajótestek roppantak szét, mint az uszadékfa, s a túlélők megtanulták lélegzetüket kopoltyúkra cserélni, csontjukat korallra, bőrüket pikkelyre.
Amikor a felszíni birodalmak meggazdagodtak a tengeri kereskedelemből, a Mély-Fajzatok lettek az ítéletük. Most ők teszik hajózhatatlanná az óceánokat, és hajóroncsokban, elveszett lelkekben szedik be adójukat.
Megjegyzések