Galappa — A Páncélba Zárt Őrszemek

"Egy sztoikus nép, mely ősi folyómedrekből és kősimára csiszolt partokból faragtatott, ahol az idő lassan csepeg, akár a folyó hordaléka, és minden kagyló számtalan árapály súlyát hordozza."

- Folyami Krónikák

Thalrűn kanyargó vízi útjain és smaragd tengereiben bukkan fel a Galappa — tömzsi, lassan mozgó őrök, akik páncélozott, ősi teknősbékára emlékeztetetnek, bőrük olyan kopott, akár a folyóba mosott csont, hátukon acélnál keményebb páncélt viselnek és víz és kő örvénylő jeleivel vannak vésetve. Mindegyikük héján az ősök öröksége kavarog spirálmintákban, "élő térképként" a vérvonalról és történelemről.

Áramló áramlatok türelmével járnak, mély, rezonáns hangjuk a hajnal mocsarai susogásához hasonlóan visszhangzik. Városaikat kőből és koralból építik, falakkal megerősítve, melyeket a folyómeder sziklái közül faragnak, és függőkertjeik végtelen megújulás ciklusában virágoznak. Templomaik szent tavak mellett állnak, melyek tükrében az ég tükröződik, és a mélység titkai a víz leheletében suttognak.

Mint a vízi utak gondozói, a Galappa irányítják a halak vándorlását és az árapály változását, rituáléik a folyó áldását hívják és figyelmeztetnek a közelgő áradásokra. Ők a memória erődítményei — az ősi történetek őrzői, melyeket a víz kövekhez csapódásának ritmusában és az idő lassú kőfaragásában mesélnek el.

A Galappával együtt utazni annyi, mint megtanulni a türelem nyelvét, a kő ellenállását és azt a csendes erőt, mely világokat visz át végtelen áramlatokon.