Dûrmhuld Klánok
„Nem az számít, mit öltél meg, hanem mit őriztél meg belőle. A világ emlékei csontban rejteznek – s mi vagyunk a csontok olvasói.”
- A Vadak Útjának Krónikájából
Ahol a hegységek már nem nyúlnak tovább, s a világ peremét az égő szél simítja, ott poros ösvényeken, óriáslények csontjain menetelnek a Dûrmhuld törpeklánok – örök vándorok, kik nem kincset keresnek, hanem a világ fogát és karmait gyűjtik. Mert számukra a világ nem föld és ég – a világ vad.
A Dûrmhuldiak szerint minden teremtmény történetet hordoz. Ők azok, kik nemcsak leölik a szörnyeket, hanem megszelídítik az emlékeiket, beforgatják őket páncélba, fegyverbe, legendába. Ahogy mondják:
Felépítés
A Dûrmhuld közösségek nem vérvonal szerint öröklődnek, hanem trófealánc alapján: aki több és erősebb vadat ölt, aki több tanítást kovácsolt fegyverré, az vezet.
Minden közösségben létezik a Véríró, aki nem pergamenre, hanem csontokra vési a nagy vadászatok történeteit – ezek a Vadkrónikák, melyeket énekelve és fegyverrel idéznek meg újra.
Kultúra
A Dûrmhuldiak vadászatból élnek, történetből emlékeznek, és szörnyekből örökölnek. Ők azok, akik szerint a csont az igazi történelemkönyv – nem tintával, hanem vérrel írva.
Falvaik sosem állandók. Karavánvárosaik mozgó erődök: kolosszus-hátú bestiákra épített tűzvárosok, melyek belsejében csontraktárak, műhelyek és vadásztemplomok zengenek. Földjük maga a világ – minden ösvény új vadat, új alkatrészt, új tanítást jelent.
Ha a Dûrmhuld egy vadat elég méltónak talál, nem öli meg – megszelídíti. De ez nem idomítás, hanem rítus: vércserével, énekkel, emlékdörzsöléssel köt szövetséget vele. Az így született szörnyutódokat háborús bestiákként, kísérőként vagy szállítóként tartják.
A „Csendes Karmolás” nevű klán például repülő mérgeskígyókat tenyészt, melyek füsttel lélegeznek.
A „Fûrnhalgok” páncélos vakfenevadakat használnak bányáik mozgó alapjaként.
A „Vöröslégűek” pedig egyes bestiák vérét itatják a gyermekeikkel – így azok már magukban hordozzák a túlélés történetét.
Nyilvános Hozzáállás
A Dûrmhuld nevek vadászdalok: minden név egy levadászott lény neve, egy szertartás sora, egy csata pillanata. Nevüket gyakran csontharanggal kísérik, mert a hang a vadászathoz kötött emlék nyelve.
Eszközök
A Dûrmhuldi kovácsok nem vasból dolgoznak. Karmokból, pikkelyekből, méregmirigyekből, kristályos szemekből és szívkövekből formálnak fegyvert és páncélt. Ezek nem puszta eszközök – részleges újraszületések, a legyőzött vad új formája.
Néhány legendás példa:
- Grimm-Gar – egy hamulid király gerincéből kovácsolt bárd, csapáskor földrengéshullámot kelt.
- Thuldra Fogai – egy háromfejű vad farkas agyaraiból készült pengék, melyek harapása láthatatlan vérzést okoz.
- Körömzaj – egy pókszörny csápjaiból épített csonthárfa, amely félelmet zenél az ellenség szívébe.
Ezeket a fegyvereket nem egyszerű használni – csak az irányíthatja őket, aki megölte az ősüket.
Megjegyzések