Dravanyth
"Egy bíbor ér, amely a világ bazalt szívében lüktet, ahol a kő minden kitörést megőriz, és ősi sárkányok csontjai alusszák álmukat a tűzfolyamok alatt."
- Kivonatok Neriathan Quiloren, a Szélvándor Krónikás feljegyzéseiből
Dravanyth úgy kanyarog a fekete hegyek között, mint egy sárkány gerince, kalderái parázsködöt lehelnek, amely obszidián sziklákon izzik. Kohócsarnokaiban a Drakari úgy gyűlnek össze, mint parazsak, melyeket a kovácsisten lehelete hív össze — pikkelyes uralkodók, olvadt rúnákba öltözve, karmaik bazalttrónokba karcolják esküiket. Itt a láng nem csupán meleg, hanem emlékezet is: minden máglya hamuszellemeket szül, akik a magmafolyamok között lebegve őrzik a soha ki nem hűlő sérelmeket.
A kaldera torkába vájt Parázskörök vívnak párbajokat, minden üvöltés ígéret, hogy a parázsvonal sosem szakad meg. Relikviák kincsei — sárkánycsont pengék, parázsakoronák — rejlenek mélyen az erődvárosok alatt, féltékenyen őrzött kincsek, amelyeket pikkely és esküpecsét zár le.
Dravanyth vulkanikus égboltja alatt állni annyi, mint érezni, hogy az ősök megmozdulnak a csontjaidban, tudni, hogy a tűz rokonod, s a hamu ígéret. Mert ha a Drakari vonul, élő relikviaként teszik — lángszívű urak, kik minden hódítást pikkelybarázdák fényében és parázsló szemek izzásában viselnek.
Felépítés
Dravanyth sem egyszerű monarchia, sem káoszba hullott fészekraj — hanem vér-eskük és pikkelyhűség labirintusa, ahol minden fészek külön láng, de mind egy nagy máglyát táplál.
Csúcsán az Izzóúr vagy Izzókirálynő ül — olyan uralkodó, akit nem csupán születés, hanem a Hamu-eskük Szertartása emel trónra. Ez egy kohópárbaj, ahol a trónkövetelőknek vérezni, égni és ordítani kell igazukat a Fészek-Őrzők előtt. Az Izzóúr hatalmát egyszerre tisztelik és folyamatosan kihívják; uralmuk egy fáklya: fényes, de mindig fenyegeti a riválisok lángja.
Minden ősi vérvonal — vagy Fészektrón — élén idős Őrzők tanácsa áll. Ők őrzik a Parázskörök, az Emlékmáglyákat és a relikviakincseket. Vérjogot értelmeznek, árulást ítélnek, sérelmekből és viszályokból szövik szövetségeiket vagy háborúikat. Egyes fészekvonalak pikkelyeit egészen sárkányősökig vezetik vissza, s aki megkérdőjelezi egy Őrző vérét, az rituális kihívást hív magára.
A Fészek-Őrzők alatt terülnek el a Parázsivadékok — harcosok, portyázók, fekete pikkelyű templomosok, kik őrzik a kalderavárosokat és magma-vérű sárkányvadakkal vágtatnak csatába. Minden légió saját lángzászlót hordoz, egy ősi sárkánypecsétet.
Nem mindenki születik pikkellyel. A Hamukötöttek szolgák, lángálló munkások, vagy legyőzött rokonok, akiket rituális pecsétjelölés köt. Ritkán egy Kovácskölyök — egy idegen, akit a Parázskörökben edzettek és befogadtak — magasra emelkedhet, de mindig magán hordozza az idegen füstszagát.
Kultúra
„Lángban emlékezünk; hamuban emelkedünk.”
- A Drakari hitvallás
Minden hódítás, árulás, eskü élő pikkelybe ég vagy olvadt írással kerül feketekő obeliszkekre. A harcosok maguk az élő krónikák — nagy tettek aranyban vagy parázsacélban vésődnek tüskéik és szarvaik közé. Beavatások és ítéletek helyei egyaránt — a Drakari értékét a Parázskörökben vérrel és tüzzel méri. Még az Őrzők vitái is vérpárbajokban dőlnek el, a hamuszellemek figyelő tekintete alatt, akik az ősök ítéletét hordozzák.
Minden Fészek őrzi kincsét — őssárkányok relikviáit, parázsakélt fegyvereket, vérsárkány írásokat. Egy kincs elvesztése vérbosszút szül, amely évszázadokig is tarthat; a sérelmeket nem temetik, hanem parázs alatt őrzik, s átadják fiókákra is. A hűség szent. Az esküket égetett rúnák kötik, melyek akkor izzanak legforróbban, ha árulás közeleg. Az esküszegőkből Pikkelytöröttek lesznek — megfosztva jelzéseiktől, saját fészkük vadászik rájuk.
A halál átváltozás, nem vég. Az Emlékmáglyák hamuszellemeket szülnek — parázsló szellemeket, akik ősi sérelmeket és titkokat suttognak alvó testvéreiknek. A Hamujósok fordítják táncuk lobbanó nyelvét, s lángpróféciát szőnek belőle.
Történelem
Mielőtt a Fészektrónok felemelkedtek, Dravanyth a Sárkányok Temetője volt — vulkánokkal szabdalt, fortyogó táj, ahol az első sárkányok csaptak össze és múltak ki. Csontjaik — obszidiánba dermedt, parázskövek ereivel átszőtt bordák, melyek városoknál nagyobbak — lettek azok a bölcsők, melyekből a Drakari születtek.
A legenda szerint az első Izzóúr, egy pikkelyes hadkirálynő, Zhyrra, a Hamu-Anya, szelídítette meg a Parázskörökben, s bazaltból és csontból kifaragta a Fészektrónokat. Ő kovácsolta meg az Izzó Esküt is, sárkányvérrel kötve rokont rokonhoz, lángot emlékhez.
Évszázadokig egymással háborúztak — fészkek csaptak össze, mint kitörő csúcsok, sérelmek lobogtak, míg a magmafolyamok hódítások folyóivá lettek. Mikor a Hamu-Anya vérvonala kihunyt, a Fészek-Őrzők létrehozták a Hamu-eskük Szertartását, hogy az Izzótrón egyensúlyban maradjon — soha ne dermedjen, mindig tűz és karom próbálja.
Még ma is suttognak a pletykák, mint hamuszellemek, hogy a legrégibb sárkányok szíve még mindig dobog Dravanyth lávaereiben, új fészkeket álmodva a kihunyó vérvonalak helyett. Így élnek a Drakari: fészek fészekre, relikvia relikviára, minden hódítás egy pikkely a birodalom élő bőrén.
Megjegyzések