Dórvann — A Kővérű Szövetség

"Egy faj, melyet a hegyek velőjéből faragtak, ahol az erek kvarcból futnak, s a szívverés úgy dübörög, mint egy távoli lavina moraja."

- Dôrthamar Krónikái

Magasan, Dôrthamar szaggatott gerincei között a Dórvannok fellegvárakat vájnak a világ csontjaiba — hatalmas csarnokok, melyeket érckristályok világítanak meg, pulzálva a föld eltemetett dühének ritmusára. Testük zord, mint a sziklafal, nemzetség és sírhalom rúnáival vésett, szarvaik pedig a kőzet rejtett nyelvén csavarodnak.

Ők nem csupán a kő lakói — ők maguk a kővé lett szövetség. Beszélnek a rengésekkel, jóslatot olvasnak omlásból és földcsuszamlásból, és gyászdalokat zengenek, melyek törésvonalakon át zúgnak, mint imák a mélységhez. Minden Dórvann vállán ott nehezednek ősei, hiszen minden nemzedék élő oszlopokba zárja véneit, hogy a hegy akaratát vérvonaluk esküjéhez kösse.

A Visszhangzó Fogak Völgyében hadcsapatok csapnak össze az örök hó alatt, háborús énekeik lavinákat keltenek, hogy eltemessék a betolakodót. Ám erődjeik mélyén a melegség úgy virágzik, mint az olvadt ércek — a történetek úgy folynak, mint a mézsör, s minden tűzhely szentélye annak a megtörhetetlen láncnak, mely gyermeket köt sziklához, sziklát a kontinenshez, s a kontinenst Thalrűn ősi csontjaihoz.