Caelami — Az Árapály Gyermekei

"Egy nép, kiket a dagály és az apály ringat bölcsőként, s kiknek bőre a holdfény sós csókját viseli. Az Árapály Gyermekei — kik a hullámok álmait álmodják tovább, s minden kagyló zárványában új világokat őriznek."

- Idézet a Tengeri Mesékből

A Caelami népe a szigetek és korallzátonyok örök lakója, s kiknek lábszárát pikkelyes, opálos hártyák ölelik, ujjai közt finom úszóhártya feszül, hajuk kagylóhéjak és alga ékkövei közé fonódik.

Ők az Óceán Szónokai — a tengeri áramlatok, monszunesők és sós szelek dallamát hallják, és a bálnák énekét szent énekként őrzik. A Caelami városai félig a vízre, félig a víz alá épültek: cölöpvárosok, úsztatott kereskedőnegyedek, és kagylópaloták, melyeket a hullámok mosnak, s a tengerfenéken fénylő kristálygömbök világítanak.

Ősi szertartásaik kagylótrónusok körül zajlanak, ahol sósvízben áldoznak, hogy kiengeszteljék a Mélység Urát. A Caelami harcosai korallpengéket és cápauszonypáncélt viselnek, s ha vihar kél, sellőrajként törnek elő a habokból, hogy megvédjék partjaikat minden betolakodótól.

A karavánjaik hajói sosem maradnak a szárazon: a Caelami kereskedők, kalózok és felfedezők Thalrűn legmerészebb tengerjárói. A Szél Nomádjai is tisztelettel köszöntik őket, ha a nyílt vizeken találkoznak, mert ahol egy Caelami flotta megjelenik, ott a hullámok is életre kelnek, s a vihar is megkérdi tőlük, merre sodródjék tovább.