Aurélinor — A Naptrón Örökösei
"Ők a Naptrón Örökösei — ragyogás és perzselő isteni akarat, akikre nem lehet örökké nézni, mégis minden szem rájuk szegeződik. Mert ahol ők állnak, ott a hajnal, és minden árnyék ott születik — s ott hamvad el."
- Idézet Az Alkony Krónikájából
Egy nép, kik a hajnal sugarából és a zenit perzselő tüzéből születtek, hol a fény nemcsak világít, hanem parancsol, éget, s istenként követel hódolatot. Az Aurélinor az égbolt trónbirtokosai — sugárzó vérű halandók és félistenek, kiknek bőre az aranytól a fényporba mártott alabástromig ragyog, és minden lélegzetükből hőség árad, mint a forrásokban bugyborékoló nap.
Városaik aranyból és napkőből épülnek, ragyogó templomvárosok, melyek már messziről égetik a retinát. A kupolák tükrözik a déli napot, míg az utcákat vakító fényfüggönyök szövik át — egy Aurélinor szentélybe belépni annyi, mint megmerítkezni a nap szívében.
Ők a Fény Szószólói — papkirályok, sugárhercegek és lánglovagok, kik a fényt nemcsak imáikban hordozzák, de vérükkel is táplálják. A fény ünnepein hatalmas tűzünnepek lobbannak, arany maszkos táncosok perzselik a homokot, míg füstölt gyantával és verítékkel fizetnek a napisten jóindulatáért.
Az Aurélinor seregei vakító sorfalban vonulnak: pajzsuk napkorong, lándzsáik napnyaláb, s ahol elhaladnak, a sötétnek nincs menekvése. De a fény kegyetlen is: mert ami mindent megvilágít, az mindent felfal — s az Aurélinor városainak rejtett csarnokaiban a papság fényében elégnek a titkok, a bűnök és néha az ellenvélemény is.
Megjegyzések