A világ legrégebbi kereskedő céhe, még az istenek háborúja előtt alapították. A sivatagi szultánságokat összefogó kereskedő céh, ez az egyetlen ami mindig hadakozásukon felül áll. Az összes országgal kapcsolatban áll, és folyamatosan kereskedik velük. Prenslik a céhnek köszönheti, hogy az ország nem tűnt el a térképről, és valamilyen egységet képvisel. Főleg luxuscikkeket szállítanak, de igazából bármit, amiről úgy vélik pénzzé tehetik.
Az istenek háborúja után pár évvel később rájöttek, hogy az országnak komoly gondja akadt, nevezetesen a Poklokba nyíló egyik kapu. Próbálták körbevenni templomokkal, megszentelni a földet, homokot, ám mind hiába, szinte semmi nem hatott. Olybá tűnt, hogy a világ mégis elveszik, amikor is Subakve egyik követe járt látogatóban. Merész ötlete támadt, mely megváltoztatta az egész kontinenst. iA nagyszabású terv fő pontja az volt, hogy a Poklok kapuját el kell árasztani vízzel, olyan sok vízzel, hogy tökéletesen lezárják. Ehhez Prensliknek be kellett áldozni a területe majd egy harmadát. Az akkori szultán és a tanácsosai heteket töprengtek, vajon megéri-e, de végülis rábólintottak a vakmerő tervre. Megkezdődött a terület teljes evakuálása, Föld, szél és vízmágusok hada együttes erővel elsüllyesztette az adott területet. Subakve pedig átvette az odaépült templomok gondviselését, és folyamatosan vallásos tevékenységeket végeztet ott. Úgy tűnik a módszer működött, mert a poklok kapujából egy démon se tört a felszínre onnan.
Teksi kontinensének egy részének elsüllyesztése súlyos gondokat okozott. Prenslik meggyengült, és a művelet jobban kiterjedt, mint számítottak rá, így rengeteg áldozattal is járt. Erre a meggyengült országra próbált lecsapni először is Al’iimara. i.u 32-ben hadjáratot indított Al’iimara Prenslik ellen. A kimerült országot könnyű célpontnak tekintették, és kezdetben úgy tűnt, hogy sikerrel járhatnak. Ugyan az ország nagy részét nem sikerült elfoglalniuk, így is jelentős területeket szerzett meg az ellenség. i.u. 45-ben Al’iimara végleg szakított az istenekkel, és így bukta el az Örök Sivatag háborút. Prenslik népe nem akarta elfogadni az ateizmust, és ez egyesítette őket. A megannyi fejedelemség, és szultánság összefogott, és sikerült Al’iimara népét kiűzniük a területükről i.u. 49-re. Azóta is büszkék erre a tettükre, és kitartanak amellett, hogy az isteneikre szükségük van.
A szultán, hogy elkerüljön egy közelgő természeti katasztrófát, bűbájosokat hívott segítségül. A frissen megalapult Consiliarius küldött is segítséget, állítólag még sárkányokat is bevontak az operációba. A lényege, hogy sikerült a vulkánokat elaltatni.
Hivatalosan kikiáltották az ország függetlenséget, melyet az évek folytán mindenki más is elfogadott, ugyanakkor a figyelem mindig is megvolt az irányába. Jung Son, az immáron Seom Sangtae névre keresztelt ország első uralkodójává, császárává vált.
Borzalmas pestis járvány söpört végig Teksi kontinensén, ami átterjedt Palamais-re is, és amely megtizedelt mindenkit, a lakosság körülbelül a felére csökkent le. Al'iimarát és Faerist is érintette a dögvész, azonban ők viszonylag hamar megállították a betegséget.
Az önálló szigetország körülbelül 400 éve, 1623-ban vívta ki függetlenségét egy háborúban, amit az akkori vezető José Castrum többek közt azzal ért el, hogy a serege mellett több száz zsoldost is felfogadott és velük együtt aratott győzelmet. Ezt a tendenciát a mai napig megőrizte a jelenlegi államfő is és a magánhadserege akár más országokból származó zsoldosokkal is telítve van. Al'iimara és Libertad lelkesen részt vett a forradalomban, előbbi, hogy Prensliket gyengítse, utóbbi, hogy még több szabad nép létezzen.
Az Idegen Légió és Al’iimara támadásaitól meggyengült Prenslik újabb csapás elé nézett. Egy majdnem mindent elsöprő démon támadás érte az országot. Hogy honnan érkeztek, nem tudni, de állítólag elátkoztak egy főnixet. Ekkor lépett színre Menefer el Sayed, hosszú remetesége óta először. Az oldalán a három legendás boszorkány nővérrel sikerült megfékezniük az inváziót, és újfent kiűzniük a démonokat Prenslikből. A világ többi része nem igazán értesült a hőstettről, legfeljebb mesék és mondák formájában járt szájról-szájra. Ugyanakkor Seom Sangtae is nehézségek elé nézett, ugyanis őket is démon invázió érte. A két hadművelet aligha lehetett a véletlen műve, ám a sziget országnak is sikerült visszavernie a támadást.
Palamais, Oreljava, Komercisto, Krigernes-hjem és Prenslik együttesen hadat üzent Faerisnek. Az akkori vezetőknek bökte a csőrét, hogy a tündérek országa ennyire elzárkózott előlük. Kíváncsiak voltak a titkaikra, és azzal vádolták meg a tündérek országát, hogy egész Luxheyre fenyegető összeesküvést szervez. Faeris végül csak Neomenia segítségével bírta őket visszaverni.
Haidar Utku tudtával és beleegyezésével az Idegen Légió a helyi katonásaggal karöltve elindult megkeresni a legendás várost Xahpoolt, az ottani kincsekért. Útjukon rengeteg nehézségbe botlottak, mint rabszolga-kereskedők, mint vállalkozó szellemű kalandorok, ám végül elértek a város templomáig, ahol is nem várt fejleményekbe botlottak. A hatalmas seregnek talán maroknyi túlélője maradt, de amit meséltek oly elképzelhetetlen, hogy senki nem hitt nekik.
Tenura, a vizek ősi félistene bejárta egész Luxheyt, hogy figyelmeztesse az uralkodókat, a szörnyű veszélyre, amit az ősboszorkány jelent a világra. Voltak akik nevettek rajta, voltak akik megfontolták a szavait.