Vérköd

Nagyjából két-háromszáz fő él a szigeten, ami arányaihoz képest elég kevés. Nagyon alacsony a népsűrűség. Mivel megválogatják kik léphetnek a szigetre, egy idő után eléggé belterjessé vált a népesség. Az ember és mumtaz boszorkányok voltak főleg bajban, akik maradtak, azoknak az utódjain generációkkal később látványosan lett valamilyen rendellenesség. Rajtuk kívül előfordulnak tündérek, törpék és orkok, meg megannyi félvér.

A helyzetet tovább rontja, hogy aki nem születik boszorkánynak... annak nincs maradása a szigeten. Ha tíz éves koráig nem mutatkozik meg valakin a setét, pontosabban Tenebrae áldása, akkor vagy eladják rabszolgának, vagy az üstben végzi vacsoraként.

Időnként azért vannak olyan forradalmi ötletek, hogy kéne a vérfrissítés, és ha esetleg a sziget környékére tévedő rabszolgakereskedőknél akad elfekvőben egy boszorkány, akkor örömmel megveszik. Vagy kiszabadítják. Vagy rosszabb...

A szigeten akadnak olyanok is, akik felismerték, hogy nem a legjobb ötlet, hogy nem nyitnak a külvilág felé. Egyes bátrabb boszorkányok néha megpróbáltak megszökni, vagy házastársat rabolni maguknak. Aki az utóbbival sikerrel jár, az lehetőséget kapott arra, hogy soron kívül a Vérködbe kerüljön tanoncként. Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szigeten élő boszorkányok többségének nincs akkora ereje, hogy egy ilyen bravúrt végrehajtson.

A Vérköd teljesjogú tagjainak mindig a szigeten kívülről szereznek "párt". A Főboszorkányok felismerték, hogy a túlzott elzártság nem vezet sok jóra hosszútávon, és egy-két generáció után már látszódnak a gondok. Azonban az ostobákat könnyebb irányítani is, inkább csak a kiváltságosaknak járt a szigetentúli móka. Sokan már pusztán ezért az "előjogért" megpróbáltak bekerülni a szektába. Persze a rostán sokan kihullnak, és aki nem megy át a próbán, az van, hogy beleőrül. Vagy rosszabb.

A Vérköd tényleges tagjai jelenleg nagyjából negyven fő, őket gondosan válogatták össze. Volt, hogy többen voltak, volt, hogy kevesebben.

Főboszorkányok:

• Beloé: hófehér báránymumtaz, nagyjából harminc év körülinek néz ki.

• Csernaja: éjfekete kecskemumtaz nő, szintén harminc év körülinek néz ki

Teljes jogú boszorkány:

Nagyjából húsz fő jelenleg. Ők letették a próbát, amivel megkapták ezt a rangot. Az ősboszorkány tisztelete alapján szörnyűséges mentális kínokat kellett kiállniuk, azzal a felkiáltással, hogy mindenki önmaga legnagyobb ellensége, és képesnek kell lennie felülemelkedni ezeken.

Calogerus: egy idősebb tündér férfi, látó (1-es szintű). Sosem volt motivációja főboszorkánynak lenni, de Tenebrae-t feltétel nélkül imádja.

Fidelis: Calogerus fia, telepata (1-es szintű). Heveskedő kiskakas, de a hite tiszta.

Maurus: öreg törpe, vérmágus és remek szakács.

Jazlyn: fiatal ember nő, gyerekként rabolták el Tombejóból. Nekromanta (2-es szintű).

etc.

Tanoncok:

Nyolc-tíz fő várja jelenleg, hogy letehessék az ősboszorkány próbáját. Ők a többi szigeti lakó felett állnak rangban, de még bármelyik teljes jogú boszorkány úgy ugráltatja őket, ahogy kedvük tartja. Általában a kuli munkákat végeztetik el velük.

Elmondható a Vérködről, hogy nagyjából senkivel sincs jóban. Maguknak valók, nem kérnek senkiből (hacsak nem boszorkány az illető). A legtöbb boszorkány kör elmeroggyant fanatikusnak tartja őket.

• Csak boszorkány léphet a szigetre.

• A főboszorkány(ok)nak mindenki feltétlen engedelmességgel tartozik.

• Ne pazarolj semmit!

• Tenebrae-hez minden nap pontban éjfélkor imádkozz, és fohászkodj a mielőbbi visszatértéért.

• Teljesen ajánld fel magad Tenebrae-nek, amit ő akar azt akarod te is.

Nem igen terem meg semmi ezen a tájon, legfeljebb a legszívósabb növények. Főleg pásztorkodásból és halászatból szereznek táplálékot maguknak, illetve a Vérköd tagjainak van egy kialakított bűbájos üvegháza is. Ám bármennyire igyekeznek a zöldségek, gyümölcsök nehezen maradnak meg, ami mégis megterem, eléggé íztelen.

Ha igazán kemény időszakot fognak ki, akkor nem átallnak luxheyieket rabolni, vacsorának. Természetesen a szigeten kívülről.

Bármit szívesen megvesznek, ami Tenebrae-hez köthető. Néha egy-egy teljesjogú boszorkányuk ki szokott menni a nagy világba, a Vérköd minden vagyonával, hogy minél több kegytárgyat, ereklyét szerezzen az ősboszorkánytól. Néha sikerrel járnak, legalábbis úgy tűnik, hogy sikerrel járnak, néha a kiküldött boszorkány nem tér vissza. Attól sem riadnak vissza soha, hogy erőszakkal szerezzék meg amit akarnak, és emiatt néha nem jól mérik fel az erőviszonyokat.

Ha esetleg a sziget közelébe tévedne egy kereskedő, és kevesli az ajánlott árat, a boszorkányok megpróbálják a nem boszorkány gyereket az árusra sózni. Ha ez sem működik bekeményítenek, és van, hogy az árus a kondérban végzi.