A bűbáj eredete

Luxheyben nagyon sokáig csak az istenek rendelkeztek bűbájjal. Ők voltak azok, akik kedvükre hajlították a valóság szövetét, és ízlésüknek megfelelően alakították a világot. Amikor még Luxhey éppen formálódott az istenek hatalma alatt, a Fény és Setét istenek szerettek kísérletezni. A Kilencek örömmel kreáltak, minden apró szeszélyüket, szeretetüket belesűrítve.   Miután az összes halandó elkészült, megalkották a Mennyeket és Poklokat is, szép lassan elszabadult a káosz.   Ezekben a vészterhes időkben Luxhey népe azt tette, amire csak képes volt. Próbáltak helytállni szakadatlan, és buzgón fohászkodtak a mindenhatóikhoz. Hiszen, ha a teremtőikhez folyamodnak segítségért, amazok biztos megszánják őket. Így is történt.   A Fény és a Setét istenek új módszereket, lehetőségeket kerestek, hogy egymáson is felülkerekedjenek. És mivel a lelkekért már így is vérmes küzdelmet folytattak, eggyel emeltek a téteken. Nem szerették a pazarlást, hiába került egy intésükbe a teremtés vagy bevégeztettetés, és kedvelték a látványos és szimbolikus megoldásokat is. Az isteneknek egy testvérpárra esett a választásuk. Ikrek voltak, egy fiú és egy lány. A nevük a történelem feledésébe merült már, ahogy az is, pontosan melyik rasszhoz tartoztak. Minden nép szereti magáénak tudni az ikreket. A Fény istenek a lányt áldották meg, a Setétek a fiút ölelték a keblükre.   Így lett a leány az első mágus, aki az elemeknek parancsolt, és még sok minden másnak is. Luxhey minden apró anyagi szegmensét érezte, és irányítani tudta. A Fény istenek úgy találták, hogy így lesz majd a legerősebb a bajnokuk, ezáltal nyerik majd meg a lassan háborúba fúló vitájukat.   A fiú az első boszorkánnyá vált, aki az anyagi síkon túli dolgokhoz kapcsolódott. A Setétek mindig is jobban kedvelték az intellektust, a kézzel nem tapintható dolgokat. A bajnokuk kedvére tudott beszélgetni a szellemekkel, és egyéb szabad szemmel nem látható entitásokkal, sőt, még bizonyos tekintetben uralma alá is tudta vonni őket. A Kilencek, és a kisebb istenségek azt remélték, hogy az ikerpár majd fenomenális párbajjal dönti el a háborút, mely teremtők képességei feljebbvalók a másikénál. Azzal azonban nem számoltak, hogy a testvéreknek minden kényszerítés ellenére eszük ágában sem volt egymásra támadni. Inkább összefogtak, és az “alkotóik” ellen szegültek.   Újonnan jött világformáló hatalmukat a halandók szolgálatába állították. Hamar rájöttek, hogy igazán eredményesek úgy lehetnek, ha képesek továbbadni a tudásukat, így kísérletezni kezdtek. A mágus és a boszorkány rengeteg módszert megalkotott, amelyeket bárki képes volt megtanulni. Létrehozták a rúnákat, alkímiát, rituálékat, idézéseket, és még megannyi ágát a bűbájoknak.   Az istenek persze nem nézték tétlenül a kezükből egyre inkább kicsúszó eseményeket, és megfelelően fel is léptek velük szemben. Hogy miért nem vették el az erejüket az ellenszegülés első pillanatában? Büszkeségből és kíváncsiságból. Árgus szemekkel figyelték a ténykedésüket, és minden felfedezésüknél, új módszerüknél próbálták eldönteni, melyik frakció az erősebb.   Egyes istenek próbálták visszanyerni a híveiket, hatalmat adtak nekik, újabb mágusokat és boszorkányokat hozva létre, bár azok már korántsem voltak olyan erősek mint az ikerpár. Azt hitték, ha adnak egy morzsányit az erejükből, az elég lesz a végleges győzelmükhöz.   Ez a gőg vezette őket majdhogynem a vesztükbe, de az már egy másik történet. Miután Aten’alok megelégelte az évezredek óta dúló pusztítást, és száműzte az isteneket, Arkokat és egyebeket Luxheyből, választás elé kényszerült. Könnyűszerrel megfoszthatta volna a halandókat a bűbájtól, varázslattól, hogy anélkül kelljen tovább élniük, de látta, hogy mi mindenre voltak képesek vele. Látta a pusztítást, elsöprő hatalmat, amire képesek voltak, ahogyan azt is, mikor gyógyítottak, könnyebbé tették mások életét az erejükkel. Úgy ítélte, ez így megfelelően egyensúlyban van, így a halandók bűbájvére megmaradt.   Azt mondják, a legősibb mágus és boszorkány famíliák egészen az ikrekig vissza tudják vezetni a családfájukat. A mágusok és boszorkányok azóta jobbára külön utakon járnak, és a tanítványok, a varázslók is Luxhey életének szerves részét képezik.