Agelene

Ez a hatalmas, világosszürke bundájú pók Ilyran Lorawen herceg hátasa.
  Agelene színe és mérete miatt is könnyen megkülönböztethető a többi óriáspóktól a Cserregők között. Mivel Ilyran a kezdetektől fogva a felszíni, illetve felderítői feladatra készült, ennek megfelelően választotta ki társát a kiképzés kezdetén. Agelene mozdulatlanul leginkább egy hatalmas sziklára vagy kőkupacra hasonlít, amivel bárhol képes beleolvadni a környezetébe. Mérge, ahogy a fajtájának, bénító hatású, csáprágói azonban olyan erősek, hogy volt már példa, hogy egyszerűen eltörte az áldozata nyakát. Pókfonalát az elfek "áldott selyemnek" nevezik, mert mielőtt megszárad, inkább nyúlik, mint szakad, még a penge sem fog rajta. Ez az anyag felettébb keresett a Hegymély ruhakészítői által - Ilyran pedig rá tudta venni Agelene-t, hogy ha nincs jobb dolguk, szőjön már tele néhány falat a póküregében, különböző finomságokért cserébe.
A méreg és a selyem mellett a levedlett kitin szintén fontos alapanyag a gazdája számára. Ilyran vértjei a kiképzés óta kizárólag ebből készülnek - az óriáspók pedig nagyjából ötévente vedlik.
  Agelene nem csupán nagyobb, de gyorsabb és agresszívebb is a társainál. A kiképzés kezdetén a mesterek igyekeztek az ifjú herceget lebeszélni a bestiáról, akivel a közös munkát előtte már hárman is feladták. Ilyran volt az első, aki rá tudta venni a kommunikációra Agelene-t, amit a királyi családban öröklődő mágikus vérvonalnak tulajdonítottak - kettejük titka marad az az elképesztő mennyiségű füstölt hús, amiről a herceg lemondott az étkezésekkor a pókja javára.
  Szereti a kihívásokat, a versenyzést, még inkább a győzelmet, emellett a hasát, így szinte tökéletes az összhangjuk Ilyrannal, akinek nagyjából ugyanez a fontossági sorrendje. Szívesen eszik melegvérű, felszíni állatokat, mint őzek és szarvasok, de ha kell, beéri óriás százlábúakkal és hasonlókkal a mélyből.
A legviharosabb időszakok az együttműködésükben a párzási időszak. Agelene nehezen, de leginkább sehogy sem talál magának elfogadható partnert a városban, így négy-öt kivégzett udvarló után a vadonban keres magának alkalmas társat. Néhány héttel később visszatér, mintha mi sem történt volna, de a hajtók bánatára a tojásait, ha vannak, a párja fészkében hagyja.
  Agelene általában különleges bánásmódban részesül a városban. Ennek inkább ahhoz van köze, hogy az elfek megtanulták, hogy jobb, ha félrehúzódnak az útjából, mert gondolkodás nélkül átgázol mindenen és mindenkin. Ilyran herceg aktívan szolgálja a királyságot és a népét, így a párosuk többször felbukkant már a szükség pillanatában, hogy a polgárokon segítsen, mint egy leszakadt felvonó, egy vízbetörés, vagy a mélység szörnyetegeinek támadása.
A Hegymélyben szinte mindenkinek van egy története a hercegről és a hátasáról - legyen az jó vagy rossz.