Hegymély cserregői

Hegymély pók-lovasai a hátasok lábai által keltett jellegzetes, zizegő hangról kapták a nevüket.
  A királyság területén, mind a mély járatokban és üregekben, mind a felszín szakadékokkal tagolt sziklás hegyoldalain és erdőségeiben, az óriáspókok számára szinte nincs leküzdhetetlen akadály. Úszásban sajnos nem jeleskednek, de futásban felveszik a versenyt a csatalovakkal, emellett kiválóan másznak bármilyen szilárd felületen és hálóikkal képesek áthidalni 8-10 méter széles hasadékokat is a továbbhaladáshoz. Sebességük és ügyességük mellett a kifinomult érzékeik is hozzájárultak ahhoz, hogy ragadozókból a Hegymély elfjeinek legkiválóbb hátasai és bajtársai legyenek.
  A cserregők a királyság lovas seregének felelnek meg, elősorban a felszín közelében, az úgynevezett peremvidékeken állomásoznak.
Kiképzésüket a Hegymély felszínén, a Ködmélynek nevezett völgyben kapják, melyet vastagon borítanak be a pókhálók, és éppolyan sötétség uralkodik odalent, mint a barlangrendszer mélyén.
Az alapkiképzés egy évtizeden át tart, majd a katonák az addig elért eredményei alapján specializálódhatnak tovább. A második kiképzési időszak hossza már a feladatoktól függ. A cserregők számos területen szolgálnak béke idején. Egyesek a határőrséghez csatlakoznak, mások az ellátmányt kísérik, a Hegymélyben járőröznek, üzeneteket szállítanak, a legkiválóbbak közül néhányan pedig a felderítők közé kerülnek, akik a királyság határain túlra szóló megbízásokat kapnak. (Ilyen felderítő Ilyran herceg is.)
  Ha azonban olyan csatára kerül a sor, ahol szükség van a mindent elsöprő pókhad erejére, visszatérnek az alapkiképzésen megtanult rendhez. Hogy ez megfelelően működhessen, a cserregőknek minden évben egy hónapos emlékeztető kiképzésen kell részt venniük.
  A cserregők a gyalogsághoz képest kétszeres juttatásban részesülnek, mert a felszerelésükön túl az óriáspókok ellátásáról is gondoskodniuk kell. A felszínen állomásozóknak könnyebb dolguk van - pihenőjük idején gyakran csak eleresztik a jószágokat vadászni, de ha közben mégis valamiért csatarendbe szólítanák őket, nem lesznek megdicsérve a könnyelműségükért. A Hegymélyben, a város kerületeinek szélén, számos póküreg van, ahol a hátasok megpihenhetnek, amikor a gazdáiknak nincs szüksége segítségükre.
A pók, ami egyszer elhagyta a pókvárat a hajtókkal, többé nem tér vissza az ősi fészekbe.