Kőtelek
A Pendragon-család építtette a Negyedkor kezdetétől, a háború sikeres lezárását ünneplendő. A Pendragon grófi család egyike volt Vasanna és Solioran közötti összekötő kapocsnak, a család már Lifeonon is közel állt az istenséghez és egyházához. Úgy tartják, az apátság építtetője, Bertrand Pendragon gróf egyike volt Solioran négy kiválasztott lovagjának, aki az ereklyéjét hordozta.
Kőtelek apátsága a Tar-hegység lábánál, a grófság dél-keleti határán kapott helyet. Sokáig ez volt a Vasannában működő négy Solioran apátság egyike, mely kifejezetten az ifjú papok és szerzetesek képzésével foglalkozott. Pusztulását 4E 267-re becsülik, ebben az évben veszett nyoma az utolsó Pendragon grófnak, Bernardusnak is.
A grófság restaurálása után gróf Laspdyel Pendragon Újudvar, Hendry apát és a korona támogatását élvezve megkezdte az épületegyüttes felújítását, újjáépítését.
Eredetileg hat láb magas kőfal vette körül és egy főkapuja volt, melyen egy szekér kényelmesen át tudott haladni. A nehéz kapuszárnyak már egy évszázada elvesztek. Az apátság útjainak és ösvényeinek a találkozásánál egy kis harangláb kapott helyet, mellyel az időt és az imádság kezdetét jelezték. Ez 4E 412-ben villámcsapás következtében megsemmisült, mint arról Sir Laspdyel, aki jelen volt, arról beszámolt.
A kapuval szemben állt a rendház, ahol az apátság lakó éltek. Az L alakú, háromszintes épülethez egy földszinti konyhát csatoltak az átadása utáni években. A földszint bejárata egy egyszerű ajtó volt, mely meglepően jó állapotban maradt fent. Ez egy bejárati csarnokra és az emeletre vezető lépcsőházra nyílt.
Balra egy tágas ebédlőbe vezetett ajtó, ahonnan át lehetett menni a kis konyhába - az eredeti tervek szerint az étkező és a konyha egy helyiségben voltak, azonban az előbbit oktatásra is szerették volna felhasználni, s így került külön a főzésre szánt munkaterület. Az étkező hosszú asztalai és padjai bár nagy részben fennmaradtak, az a döntés született, hogy lecserélik őket és felvágták tűzifának a bútorzatot. Ebben a döntésben szerepet játszhatott az is, hogy egy furcsa, mágikusnak tűnő varázskör volt a helyiség padlójára felfestve - ez volt az első, amit felszámoltak a munkás kezek. A konyha nyugodt kis zug volt az amúgy forgalmas apátságban. Egy kis ajtó nyílt a ház mögött található kúthoz és egy jókora kemence segítette az ételkészítést.
Az épület másik oldalán egy, a nemesi származású vendégek számára alakítottak ki kényelmes, már-már fényűző szobákat. A bejárati csarnokból az ajtó egy közösségi helyiségbe nyílt, ahonnan három pazar hálószobát lehetett megközelíteni. Ezek bútorzata is meglepően jól vészelte át az élőholtak ostromát.
Az első emeleten, az ebédlő fölött, egy hatalmas könyvtár kapott helyet, mely a kontinens minden ismert szegletéből származó írásokat tartalmazott - közös, elf és törp nyelvű kötetek mellett sárkány és más titkos nyelveken írt írásokat is tároltak itt. A gyűjtemény egy része az enyészeté lett, de a megmaradt darabokat szétosztották a vízvári vár és az újudvari apátság könyvtárai között, azzal a feltétellel, hogy mindenről készül egy másolat a felújított könyvtár számára is.
Ennek a szintnek a déli oldalán egy fürdőszoba, egy mellékhelyiség és a dél-keleti sarokban egy hálóterem kapott helyet, ahol a zarándokok és közrendű vendégek megpihenhettek. A lépcsőház tovább vezetett a második emeletre.
A lépcsősor tetején egyetlen, hatalmas hálótermet találni, ahol az itt élő szerzetesek aludtak. A szint déli végében van néhány elkülönített helyiség: a keleti oldalon az apát kényelmes háló- és dolgozószobája, ami majdnem olyan elegáns volt, mint a nemesek szobái a földszinten. Azzal szemben három kisebb helyiség nyílt, valószínűleg ezek is tisztálkodásra és/vagy mellékhelyiségnek voltak használva, de semmilyen árulkodó bútorzat nem maradt bennük.
A rendház alapzata és falai jó állapotban maradtak fent, de a nyílászárókat és a tetőszerkezetet a felújításakor ki kellett cserélni.
A kapu felől nézve, a rendháztól jobbra egy raktár állt, mely egy egyszintes, téglalap alakú kis épület volt a két rövidebb oldalán kétszárnyú ajtókkal. Élelmiszereket és bútorokat tárolhattak itt. A raktár előtt egy kis út vezetett délnek, az istállóhoz és a legdélebbi területen található veteményeshez, melyet a szerzetesek műveltek. Az istálló 11 hátas és akár három szekér befogadására volt alkalmas, ami arra utal, hogy több lovagot is kiszolgált. Két nagy ajtaja volt, ahol a kocsik és a takarmány is kényelmesen befért. Ezeket az épületeket teljesen le kellett bontani és az alapoktól kezdve felépíteni. A konyhakert korántsem volt apró, tavasztól őszig megtermelte az apátság lakóinak a legfontosabb zöldségeket. A későbbiekben is ekként lesz hasznosítva.
Az apátság északi oldalán áll Solioran temploma és mellette a temető. A templom egy egyhajós épület, szentélye hagyományosan nyugat felé néz. Tornya nincs, a kétszárnyú fa ajtaja feletti íven látható az istenség jelképe, a napkorong. A templom ajtaját jobbról és balról egy-egy lovag szobra őrzi, melyek feje elveszett. A templom szentélyében Solioran hat láb magas szobra áll, feje felett egy kerek ablakon a kelő nap fénye ragyogásba borítja azt. Lábainál díszes, aranyozott márvány oltár fekszik. A templomot nehéz kő parázstartókkal világították meg, de ezek nagy része hiányzik. A szentély két oldalán látható egy-egy az eredeti állapotukban. A hajóban nincsenek oszlopok, csupán két padsor maradványa, ahol korábban a szerzetesek és a hívek helyet foglaltak. A templom a tetőszerkezetet és a dekorációt kivéve kiváló állapotban van, felújítását követően újra kell majd szentelni.
A temetőben számos szerzetes és a Pendragon-család sírjai kaptak helyet. Ezeket nem dúlták fel sem az élők, sem a holtak.
A temetőtől keletre a fal felett egy torony teteje látszik. Az őrtoronyhoz vezető átjárót nem könnyű észre venni, mert benőtték a futónövények. Az őrtorony Geubert Pendragon gróf alatt épült, amikor a Tar környékén elszaporodtak a goblinok, trollok és banditák. A torony egy saját falszakaszt kapott és 10 láb magasba vezető csigalépcső tetején egy őrszobát alakítottak ki, ahol hagyományosan lovagok szolgáltak. A szerkezet érintetlen és különösebb felújítást sem igényel.
Bertrand kriptája
A kriptához és az utolsó kamrához vezető utat Filbert atya naplója mutatja. A rejtvényeket megoldva a kalandozók minden akadályon átkelhetnek. A temetőben helyet kapott az első Pendragon gróf síremléke is. Ha valaki azonban alaposan szemügyre veszi a növényekkel benőtt kőszarkofágot, találhat a fejrészen egy kis, szögletes mélyedést. A Pendragon családban öröklődött egy amulett, melyet a résbe helyezve a kőszarkofág lapjai elcsúsznak, egy meredek lépcsőt fedve fel. A titkos lejárat mágikusan védve van a fürkésző tekintetek elől, csupán az amulettel fedhető fel. A lépcsősor alján egy szűk, kőbe vájt folyosó és annak végén egy nehéz kőajtó áll. Ezt az ajtót is az amulettel lehet csupán kinyitni. Az első, "kulcsos" szoba négyzet alakú, meglepő módon amolyan dolgozószobának tűnik. Páncélok, ládák, kiállított műkincsek szegélyezik a falakat, valamint három kőkoporsó, melyből az egyik a grófság alapító atyjáé, akihez a fenti sírkő tartozott. A másik kettő két, nem túl ismert lovag koporsója, akiket az urukkal együtt temettek el. A szoba egyik falánál egy íróasztal áll, mellette karosszék, körülötte és rajta számos könyv. Ezek főként Solioran tanaival és egyházi mitológiával foglalkoznak, de van közöttük zililoni bestiárium és törp építészetről szóló is.A szobából egy vasajtó vezet tovább, mellette egy asztalon számos kulcs hever. Az egyik valószínűleg nyitja a zárat.
A vasajtó egy kanyargós folyosóra nyílik, ahol két parázstartó szegélyezi az utat. A parázstartókat Ezeket meggyújtva csupán egy folyosót világítanak meg rendesen, a többi út labirintusba vezet, és visszatér ide.
Az árnyékos folyosó egy hosszúkás kereszteződésbe nyílik, ahonnan összesen nyolc járat indul. A többi járat egy-egy állat képével, domborművével van megjelölve. Délre egy macska, majd szemközt délről észak felé haladva róka, medve, vaddisznó, holló és farkas, északon pedig szarvas. A rejtvény megoldása után (szarvas) tovább haladhatnak a biztonságos úton - minden más útvesztőbe vezet és végül visszatér ide.
A folyosó északnak kanyarodik, és a rejtvény figyelmeztet a tűzre, azaz az ott elhelyezett tűz elemű csapdára.
Ezt követően a folyosó zsákutcába ér, ahol falifülkékben állatok fejeinek szobra áll magas talapzatokon: medve, szarvas, róka, farkas, vaddisznó. A rejtvénynek megfelelő (róka) fej elmozdítása kinyit egy titkos ajtót a falon. (DM dönthet úgy, hogy a rossz fej elmozdítása beindítson egy csapdát vagy csapdákat.)
A következő rejtvény igen trükkös, mert a folyosó ismét zsákutcába torkollik. Ha az eszes kalandozók vízzel lelocsolják a "falat", az illúzió eltűnik.
A következő folyosó megint útvesztőbe nyílik. A padlón balról jobbra haladva a következő álltok domborművével vannak megjelölve a folyosók első kőlapjai: farkas, medve, róka, vaddisznó, szarvas. A helyes megoldás (medve) tovább, a többi útvesztőbe vezet.
A következő kanyargós folyosó ismét zsákutcába fut, ám ezt varázslat nélkül nem lehet feloldani (DM készítsen elő valamilyen megoldást a csapatnak!). Az utolsó falon egy kör alakú dombormű van, arra kell egy jégvarázslatot kell létrehozni, hogy kinyíljon a tovább vezető ajtó.
Ebben a kesze-kusza folyosónak tűnő teremben számos állat mindenféle méretű szobra áll változatos talapzatokon. A húsz szoborból azonban csak egy nyitja az ajtót (a macska farkát kell meghúzni).
A rejtvény porra - spóracsapdára figyelmeztet a következő szakaszon, majd a folyosó ismét egy rendkívüli kereszteződéshez ér. Az útvesztőben a helyes irány ezúttal az egyetlen lépcső lesz.
A zsákutcának tűnő falra a folyosó végén szélvarázslatot lehet alkalmazni - de az is elég, ha két-három lény egyszerre ráfúj.
A folyosó egy négyzet alakú terembe vezet, a rejtvény pedig gravitációs csapdára figyelmeztet. Aki nem tud repülni, az 2d6 sebzést elszenvedve zuhan a plafon felé, majd ha átért a szobán, ugyanennyivel esik vissza a padlóra. A felkészült - ugró - kalandozó Ügyesség mentődobással elkerülheti a sérülést.
A folyosó keskeny átjárókra tagolódik, azonban ezeket nem állatokkal, hanem égitestekkel jelölték meg. Balról jobbra haladva: a Vadász csillagkép, a nap, a Harcos, a Mágus és a hold. Ahogy korábban is, csupán a helyes válasszal (nap) kerülhető el a labirintusban való bolyongás.
A folyosó egy természetes barlangba vezet. A barlang közepén egy kristályba zárt tűzelementál áll, körülötte pedig rikoltó gombák nőnek. A csapdán csupán két módon lehet áthaladni: elosonni a falak mentén, vagy csendvarázsba burkolni a termet. Ha a rikoltók jeleznek, a középen álló szörny börtöne összetörik és azonnal támadásba lendül.
A következő folyosószakasz ismét útvesztőbe vezet. A járatok közül bal felé a Mágus, Harcos és Vadász; jobbra pedig a nap és a hold képével jelölt folyosók vezetnek. Ezúttal a hold világítja meg a helyes utat.
A rejtvény az következő négyzet alapú teremnél gázcsapdára figyelmeztet. Amint a kalandozók belépnek a szobába, az ajtó bezárul mögöttük. A gáz két kör alatt megtölti a termet, majd ugyanennyi idő után eloszlik. Ekkor a távolabbi ajtó kinyílik.
A folyosó végén a nagy kőajtó ismét a főnixes amulettel nyílik, erre figyelmeztet a rejtvény is, bár nem olyan nehéz kitalálni.
Az utolsó "próba" minden korábbinál nehezebb. Az ajtó egy rövid folyosóra nyílik, mely egy platformra vezet. A platform egy sosem látott méretű földmélyi üreg szélén található. Az üregben, a platformtól 70 lábnyira egy négyzet alapú építmény lebeg. Azon egy oltár látható, melyen mintha gyertyák égnének. A rejtvény segíthet, de nem vezet rá: a platformot az építménnyel egy láthatatlan híd köti össze. Olyan széles, mint a platform, de nincs korlátja.
Az oltáron található Solioran ereklyéje, s előtte Bernardus Pendragon gróf földi maradványai.
Megjegyzések