Emor égboltja és az év köre

Emor égboltja különleges. És nem csupán azért, mert a szivárványkupola időről időre a sarki fény bíborával, kékjével és zöldjével festi meg, hogy megóvja az alatta rejtőzőket Gaia tombolásától, hanem mert az Elődök, a város megálmodói odafentről óvják művüket. A mítoszok és az Elődök széthullott alkotásainak mágiája az égbolton fonódik össze.

Úgy mesélik, hogy a titánok árulásánál csupán Rhae hűsége kézzel foghatóbb. Mikor Gaia és a többiek fellázadtak az Elődök ellen, Rhea verte láncra Gaiát, s vette fel a harcot Kronosszal szemben, hogy az Elődöknek legyen idejük szembeszállni velük, s megóvni a vérvonalakat, s csupán Kronosz mesterkedésének hála sikerült elodázniuk a Titánoknak a vereséget. Ezért kering Kronosz is Rhea körül, s ezért tartja féken a fénye Gaiát. Évszázados tánc ez, ami meghatározza az év körét. 

A legendák szerint már az Elődök maguk is kitüntetett figyelemmel fürkészték az égboltot, s bár arról nem maradt fent semmiféle történet, hogy ennek milyen köze lehetett a felemelkedéshez, az biztos, hogy számtalan olyan épületet és arkán eszközt hagytak hátra, amelyekkel az eget fürkészhetik a túlélők. Bár az Elődök idejében az auguroknak nem Gaia tombolását, a noxadok rajzását, vagy épp Nox éjszakáját kellett megjósolniuk, mostanra ez a túlélés zálogává vált. Mivel az igazán érdemes titkok tudói mind odavesztek a Kataklizma során, a túlélők csak találgathatnak, miért kémlelték az Elődök olyan kitartóan a távoli űrt, s miért jelennek meg az égitestek pályái olyan sokszor a jeleik között.

Az égbolt titkokkal teli, s számos olyan objektum is kering a világ és Gaia körül, amelyről még egy évszázad után sem tudják pontosan az augurok, hogy micsoda. Vagy épp ellenkezőleg, több különböző történet is szilárdan tartja magát a mibenlétükkel kapcsolatban, miközben akadnak olyanok is, amelyekről legendák szólnak, hogy odafent úsznak a semmiben, de még nem pillantották meg.

Az Elődök azonban fennen tündökölnek, s újra vissza-visszatérnek, ahogy Kronosz átka miatt az év köre újra és újra visszatér önmagába. Ugyanakkor a varázs folyamatosan gyengül, ezért változhatnak évről évre az együttállások, amelyekkel az Elődök majd végül megtörik és legyőzik a Titánokat.

Az Atyák vették fel először a harcot Gaiával, hatalmas árnyékuk komótosan vonul végig a felszínén, a akár a magabiztos harcosok. Mindhárman egy irányba mozognak, az egymás körül keringő Rhea és Kronosz táncát követik.

Hadúr

Pálya: sztenderd inklinációs pálya, normál keringés

Sorrendje Gaiától: 1

Leírás: Ragyogó kék és arany felszínén állandó viharok tombolnak, amelyek kapcsolatban állnak a város szívében álló Lándzsával, a Hadúr tornyával. Valahányszor áthalad a város felett, a Lándzsa elsötétedik, állandó vibrálása csillapodik, míg a Hadúr felszínén újabb viharok kélnek.

Kovács

Pálya: sztenderd inklinációs pálya, normál keringés

Sorrendje Gaiától: 5

Leírás: Hűlő lávafolyamokkal és megszilárdult vulkanitból álló ösvényekkel tarkított vörös felszínét sokszor a vulkánok füstje szennyezi. A völgyek között néha feltűnnek koncentrikus magnetitgyűrűi, melyekkel Gaia láncait tartja a helyén.

Lélekőr

Pálya: sztenderd inklinációs pálya, normál keringés

Sorrendje Gaiától: 9

Leírás: Hatalmas szürke porral fedett felszínét sötét kráterek borítják, melyek mélyén néha meg-megcsillanni látszik a léleklángok ragyogása és az ossittornyok és -ívek tündöklése. Gaiától távol a Boszorkánnyal együtt szőnek valamiféle varázslatot: egymáshoz közel, tökéletes szinkronban keringenek, s valahányszor elhaladnak egymás mellett, a Boszorkány ráborítja a pajzsát.

A Matrónák feladata mindig is az volt, hogy azokon a területeken álljanak helyt, ahol a hódítók nem képesek, hogy kiegészítsék és támogassák őket. Az Atyáknál jóval kisebb árnyékuk sietősen, késlekedést nem tűrő dámaként vonul át Gaia felszínén. Mindhárman egy irányba mozognak, Rhea és Kronosz táncával ellentétesen.

Úrnő

Pálya: sztenderd inklinációs pálya, retrográd keringés

Sorrendje Gaiától: 3

Leírás: Az Úrnő tűje formáját tekintve leginkább a szövőszék vetélőjére emlékeztet, s ragyogó, fehérkő tőrként fenyegeti Gaiát, mintha csak a Hadúr oldalát védené. Valahányszor elhalad a Palota-hegy felett, fények futnak végig a felszínén. Az eget őrzők közül az Úrnő Tűjéről jegyezték fel legtöbbször, hogy módosított a pályáján.

Anya

Pálya: sztenderd inklinációs pálya, retrográd keringés

Sorrendje Gaiától: 6

Leírás: A kisebb bolygónak tetsző hold smaragdzöld felszínével kapcsolatban még mindig vitáznak az augurok, hogy valóban erdők borítják-e vagy sem. Az bizonyos, hogy távolról is ragyogó kék óceánjai, hófehér felhősávjai az évszakok vonulásával összhangban áramlanak a felszínén takaros rendben, hogy a hideg évszakban Gaia árnyékában eltűnve szürkévé dermedjenek, majd újból feltűnve a meleg évszak idején ismét zöldbe boruljanak.

Boszorkány

Pálya: sztenderd inklinációs pálya, normál keringés

Sorrendje Gaiától: 8

Leírás: Lassan forgó hatágú csillagáról mintázta a Boszorkány vérvonala a legendás csillagtőreit. Apró árnyéka éppúgy felbukkan Gaia felszínén, mint a többieké, ám leginkább a csúcsai köré kifeszülő boszorkánypajzsa igazán látványos, amellyel Kronosz kardjai ellenében védi az Elődöket, de leginkább a tőle karnyújtásnyira keringő Lélekőrt. Amikor elhaladnak egymás mellett, pajzsa remegve borul rá a Lélekőr ossittornyaira.

Az Ifjak feladata mindig is az volt, hogy a saját, mások lába által még nem érintett ösvényeket járják, s a gyermekek szárnyaló képzeletével felfegyverkezve új megoldásokat találjanak a régi problémákra, hogy a körön kívül gondolkodjanak. Pályájuk változó, kedvük szerint járnak Gaia körül, s mindig a legjobbkor bukkannak fel, amikor a legnagyobb szükség van rájuk.

Bölcs

Pálya: alacsony inklinációs pálya, normál keringés

Sorrendje Gaiától: 2

Leírás: A Hadúr szárnysegédjeként hűen követi urát az égen is. Hol egyik, hol másik oldalát fedezi, s sosem távolodik el tőle igazán messzire. Csillogó, fulguritkristályokkal tarkított felszíne nem csak Rhea, de néha még a Hadúr villámainak visszfényében is fel-felragyog.

Éjleány

Pálya: poláris inklinációs pálya, retrográd keringés

Sorrendje Gaiától: 4

Leírás: Sötét, tenebriumívekkel tarkított felszíne apró, de éles árnyékot vet Gaiára, ahogy a többiektől teljesen eltérő pályán mozog, mintha a gyenge pontokat keresné a csata zűrzavarában.

Ragyogó

Pálya: magas inklinációs pálya, normál keringés

Sorrendje Gaiától: 7

Leírás: Apró árnyéka csupán ritkán jelenik meg Gaia felszínén. Ennek ellenére, mintha egyszerre lenne jelzőfény a többi Előd számára, s ragyogása inkább magát Rheát támogatná a Kronosz elleni küzdelemben.

Az év köre a csatának ebbe az utolsó pillanatába ragadt, ezért ismétlődik majd háromszor háromszázharminchárom esztendőn át, az Ébredés Korának minden évében, míg vége nem szakad Kronosz átkának, s az Elődök felszabadulnak, s visszatérnek diadaluk után, s újjáépítik a világot.

by Naadyr via Midjourney

Az esztendő Gaia ragyogó diadalával kezdődik. Nappal sárga fénye ilyenkor fennen ragyog, még Kronosz is alig látszik mellette, csupán kardjának kék villanásai tűnnek fel mögötte, míg az éjszakai égbolt Gaia bukását vetíti előre. Rhea fénye visszatükröződik a felszínéről, s még az éjszaka sötétjét is halovány félhomállyá változtatja. A láncok ilyenkor ezüstösen ragyognak, s bár látszik, hogy Gaia kikezdte őket, nyilvánvaló, hogy kitart, ahogy az Elődök minden alkotása. Rhea fényében Gaia sebei is jól látszanak, felszíne forrongó viharokkal teli, ahogy Rhea fényében az Elődök és a láncok árnyéka rávetül.

A forró évszak a növekedés ideje. Bár már semmi nem olyan békés mint hajdan, ez az időszak hasonlít a legjobban arra a bőségre, amely a legendák korában, az Elődök idejében uralkodott a világon: Rhea termést érlel, hogy táplálja az Elődök gyermekeit.

Gaia leláncolásának ünnepe

Az augurok egyik feladata a Láncok ünnepének kihirdetése. Meg kell határozniuk azt az éjszakát, amikor a legtöbb Előd árnyéka Gaia felszínére vetül. Ezen az éjszakán minden menedékben ünnepelnek, várják az Elődök visszatértét.

by Naadyr via Midjourney

Mielőtt elérkezett volna Rhea és az Elődök diadalának pillanata, Gaia megpróbálta elnyelni a világot, s eltakarni előle Rhea fényét. Ez a pillanat tér vissza Kronosz átka miatt újra és újra a viharos évszakban. Gaia sokszor a nappali eget is uralja, nem csak az éjszakait. Láncai néha ilyenkor is látszanak, ám az Elődökhöz hasonlóan csupán csillogó sarlókként villannak meg Rhea egyre fogyó fényében. Kronosz kardjának megvillanásai ilyenkor tisztán látszanak, s sokszor csupán a várost óvó szivárványkupolán vásnak el. A kupolán belül ilyenkor viharok törnek ki, s a Lándzsán, a Hadúr tornyán végigfutó villámok az egész városban toronytól toronyig cikáznak.

Gaia egyre hamarabb kel fel az égen, s bár először csak a láncai jelennek meg, lassan ő maga is felkúszik az égre, mígnem elérkeznek Gaia napjai, mikor átveszi Rhea helyét, s napokig a nappali égen uralkodik, míg az éjszaka teljes sötétségbe borul, s csak a távoli csillagok fénye pislákol.

Bár az augurok képesek nagyon pontosan megjósolni Gaia napjainak idejét, ilyenkor sokkal fontosabb feladat hárul rájuk. Ilyenkor tűnik fel ugyanis Nox az égen először, ami óriási számban csalja elő az addig sötétségben rejtőző noxadokat. Ez a rajzás ideje.

A rajzás

Bár a minden körben visszatérő rajzás csupán halovány árnyéka a hajdani Kataklizmának, a túlélők számára a rémálmok ideje. A noxadok hordákban törnek elő a Hasadás minden ágából, s éhségükben elpusztítanak mindent, ami csak él és mozog, nem kegyelmeznek senkinek sem. A föld a tornyok között megremeg, s Nox haragja még az álmokban is kísért: senkire nem várnak pihentető álmok, csak a lidércnyomás.

by Naadyr via Midjourney

A rajzás lecsengésével a rettenet is múlik, s a noxadok pusztító hordái is vadászcsapatokra oszlanak. Nox egyre többet van az égen, sötét alakja nappal is kitakarja Rea gyenge fényét. Kronosz kardjai jól látszanak az égen, s a félelem, hogy ezúttal valamelyik végez Rheával örökké ott visszhangzik a túlélők rémálmaiban. A sötétséggel a fagyok is megérkeznek, bár az ilyenkor szinte állandóan ragyogó szivárványkupola sokat elvesz az erejükből. Tündöklő sarki fénye jelenti az egyetlen világosságot a nappali és az éjszakai égen egyaránt, míg Nox lassan el nem nyel minden fényt. Ekkor jön el Nox hosszú éjszakája, mikor nappal napokig csak az ő sötét korongja dereng fel, míg éjjel a csillagok is csupán pislákolnak. Azt mondják, így kezdődött az árulás.

Nox uralkodása azonban nem tart soká. Előbb Gaia, majd Rhea is visszatér, ahogy Kronosz átka visszaforgatja az idő kerekét, s végül az év köre is visszafordul a forró évszakba. A pillanatba, ami a Kataklizma előtt volt, s abba, ami a diadal után újra eljön majd.

A szekér ünnepe

Úgy szól a legenda, hogy Héliosz, a Ragyogó egyik númenje szerzett először tudomást az árulásról, s ő figyelmeztette az Úrnőt, hogy bűvölje a város fölé a szivárványkupolát. A harcot azonban nem az Úrnő, hanem a Ragyogó vette fel az érkező sötétséggel. Tündöklő szekerén suhant át az égen, hogy visszaszorítsa az árnyakat. A párharcukban a szekér odaveszett, mikor a Ragyogó is felemelkedett, hogy megerősítse Gaia láncait, ám ahogy a pillanat újra és újra visszatér, úgy Nox hosszú éjszakájának a végén, reménysugárként feltűnik a Ragyogó bukdácsoló szekere, jelezve, hogy nincs minden veszve, az Elődök még itt vannak, és őrzik a gyermekeiket.