Vauquelin Vivianus

A tündér férfi még a palamais-i népirtás elől menekült Komercistóba.

Emmerbe érkezett, ahol a legjelentősebb tündérszervezettel, a Holdfény klánnal került egyből kapcsolatba. Kissé talán túl szorosba is. Vauquelin összegabalyodott az egyik Venkrana lánnyal, és teherbe is ejtette, de egyikük sem akart a klánban maradni. Vauquelin tovább akart menni Mercatorba , hogy alkímiát tanuljon, és majd abból tartsa el magukat, de csajt nem engedték, pláne esküvő nélkül, aztán találtak neki egy alkalmasabb férj jelöltet.

Fájdalmas körülmények között szakítottak egymással, majd a Venkrana lány Vauquelinre bízta a picit, hogy nevelje fel békességben, távol ettől az elmebajtól. Az összetört szívű tündér teljesítette is a feladatot példamutatóan. Blutrubine-ban ösztöndíjat is nyert, így tanulni is tudott a gyerek mellett, de a kisfia volt az első, Victorius.

A kölök szépen felnőtt, elvolt, a maga útját járta, világot látott.

Vauquelin kitartó, alázatos munkájával pár évtized múlva a dékáni címet is megszerezte. Onnan már csak egy ugrás volt a Blutrubine céh felső berkeibe kerülni. Végül pár pár évszázad múlva a vezetői ülésben találta magát. Érdekes mód sosem próbálták leváltani, általánosságban elégedettek a munkájával. Ugyan a bölcsek kövét nem találta meg, mégis számtalan gyógyszer, főzet, konjunktúra köszönheti az ő támogatásának a felfedezését. Még ha nem is közvetlenül Vauquelin volt a feltalálója, szinte minden kutatást bőségesen támogatott. Őszintén hiszi, hogy a jövő nemzedékeit a lehető legteljesebben kell segíteni.

Ugyan már régóta nem dékán, de rendszeresen időt szakít arra, hogy az éppen kutatómunkát végző alkimista tanoncokkal beszélgessen, és a tőle telhető legjobban támogatja őket. Ami a céh ügyeit illeti, mivel minőségi munkákat készítenek, igencsak borsos áron adja tovább őket. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, még uralkodók is szoktak a Blutrubine céhhel üzletelni. Vauquelin maga erősen ellenzi az alkímia háborúban való felhasználását, így ha csak felmerül a gyanú, hogy a céh termékeit ilyen célért kívánják bevetni, eláll az üzlettől.

Bár nagyon kevesen tudják, de a tündér életét pár évtizeddel ezelőtt ismét tragédia árnyékolta be. A fia, Victorius egy nap szerelmes lett egy tigris mumtazba, és családot akartak alapítani. Ekkor már több éve nem találkozott Vauquelinnel, nem mintha haragban lettek volna egymással, csak az öröklétűeket néha elsodorja az élet egymástól és a kölök meglepetésnek szánta, hogy bemutatja a kedvesét, és hogy érkezik a következő generáció.

A Holdfény klán azonban, ha nem is nyíltan számon tartotta a zabigyerekeket is, ha tudtak róluk. Aztán a fülükbe jutott, hogy egy tisztavérű tündér, akinek köze van az ő klánjukhoz, milyen mocsokságra készül, és el akarták varrni a szálakat, merénylőt küldtek rájuk.

A félvér baba árván maradt, de valaki más rátalált, és árvaházba vitte.

A fia halálhíre teljesen összetörte Vauquelint, egy időre visszavonult a nyilvánosságtól is. A torgovetsi zavargások kapcsán kezdett ismét a közélettel foglalkozni, mert felismerte, hogy még mindig van akkor befolyása, hogyha kell, akkor békítően lépjen fel konfliktusos helyzetekben.