Egypontos tájoló

A bűbájt sokan megpróbálták különféle módokon a közemberek életébe is bevinni és ezen szerkezet is egy ilyen kísérlet. Ahogy a neve is mutatja ez egy tájoló, de olyan, ami nem északra mutat hanem mindig egy bizonyos pont felé. Az első ilyen iránytűk nagyvárosok felé mutattak, de azóta már kreáltak komplexebb verziókat is. Ezek közül az egyik legkedveltebb az úgynevezett egypontos tájoló, aminek a mutatója mindig egy adott dolog felé mutat, amit a tulajdonos kvázi bárhova elhelyezhet. Így egy általa megadott személyhez, földrajzi ponthoz vagy akár egy tárgyhoz is eltalálhat a tulajdonosa, még akkor is, ha az változtatja a helyét.

Előállítása nem egyszerű, és természetesen egy gyakorlott varázsló kell hozzá, hogy az iránytűt bűbájos módszerekkel hozzákösse ahhoz a ponthoz, ami felé az iránytűt szeretnék, hogy mutasson. Mivel gyakran országokon átívelő az összekötés a tárgy és az iránytű között, ez egy elég komplikált, bonyolult és nagyerejű varázslat, pláne, hogy minél tovább kitart, annál jobb. Ebből kifolyólag, mint mindennek, amiben van akár egy csöpnyi bűbáj, ennek is igen borsos az ára.

Matrózok, kereskedők kedvelt eszköze. Bár népszerű a tárgy, egyesek inkább ódzkodnak a használatától, mivel csak légvonalban mutatta az irányt, és ha kezdett a bűbáj kikopni belőle, a megbízhatatlanul viselkedett. Egyes konzervatítvabb egyének meg azért nem akarták használni, mert attól tartottak, hogy elbutítja őket, elfelejtik hogyan kell a csillagok és a táj alapján közlekedni.