Halál

Az istenek a halandók megteremtése után úgy döntöttek, hogy kell valaki aki tovább küldi őket, amikor lejárt az idejük. Ezért hozták létre a Halált, aki se nem isten, se nem halandó, csak egy tisztség, és egy igen komoly munka. Évszázadokig egyetlen személy látta el ezt a feladatot, de az idő múltával kezdett belefáradni. Amikor ezt szóvá tette, a Kilencek tanakodni kezdtek. Elvégre Halál jól végezte a dolgát, és pártatlanul teljesítette a munkáját mindig. Aten’alok ekkor javasolta, hogy adják át valaki másnak, ha Halál nem óhajtja tovább a tisztségét. Igen ám, de kinek? Egy ilyen felelősség nem való mindenkinek, és mi alapján válasszák ki az újat? Végül a vakszerencsére bízták a dolgot, mert így ítélték a legigazságosabbnak. A Halál tisztségét száz évente cserélik, és annak adják, aki az adott év, utolsó napján utolsónak hal meg. A leköszönő Halál pedig eldöntheti, hogyan tovább. Talán csatlakozik a megmaradt kis istenekhez, vagy a Nepartiába megy, vagy fel vagy le, esetleg a semmibe vész, rajta áll a döntés joga. A Halál egyszerre mindenhol jelen van, ahol szükség van rá. Nem ő okozza a halandók halálát, pusztán tovább kíséri őket amíg eldöntik, hogy a Poklokba, Mennyekbe, vagy tán a Nepartiába kerül a lelkük. A Halál nem dönthet senki életének hosszáról, vagy mikéntjéről, sem a halálának formájáról. Ellenben mindenkiről pontosan tudja, hogy meddig él, és mikor jön el az ő ideje. Azt mondják, a Halál Tombejóban szokta átadni a tisztséget az utódjának. Állítólag még egy kis notesze is van, de ez sosem került bizonyításra.