Fűszeres gombócok

Falatnyi, ruganyos állagú gombócok alapvető ételnek számítanak a Hegymélyben.

Gabonanövények híján az elfek elsődlegesen azokra az alapanyagokra vannak utalva, melyek a mélységben különösebb erőlködés vagy varázslat nélkül is fejlődnek. A leggyakoribbak ezek közül a gombák, a gombócok pedig többféle fajtából is készíthetők. A fluoreszkáló kék lisztgomba, a húsos karógomba, a barlangok tetejéről lelógó fürtös csengettyűgomba, és az áttetsző, óriás fantomgomba a kedvelt választások, és évszaktól függetlenül mindegyik elérhető a város körüli telepeken.
A gombákat alaposan megmossák, puhára főzik, majd egy nagy kőmozsárban kevés vízzel addig dagasztják, amíg teljesen krémes állagot nem kapnak. A masszát kősóval és kedvenc fűszereikkel ízesítik, a jellegzetes, édes alap-ízét például a szárított és porított vörös csigagomba adja. A masszából apró gombócokat formáznak, majd gőzben készre sütik.
Kihűlve tálalják.

A nemesi házakban, az Ezeréves Fény papnőinek fogadásain vagy különböző ünnepeken, előfordul, hogy a gombócokba a felszínen gyűjtött gyümölcsökből főzött krémet töltenek, vagy egész bogyókat rejtenek a közepébe. Azt beszélik, a királynő fogadásain más országokból vásárolt fűszereket is kóstolni lehet időnként.

A köznapi gombócoknak van egy töményebb, sós, úti verziója, ez főleg a seregben kerül kiporciózásra, de hosszabb utazásokra a köznép is szívesen csomagolja a tartóssága miatt. Vörös csigagomba helyett pikkelyes ezüstgombával keverik el a masszát, ami segíti a gombócok kiszáradását, emellett a sótartalma is valamivel nagyobb. Az így tartósított gombócok egy teljes holdfordulón át fogyaszthatóak maradnak.