More special locations in the Golden Glade

Ez a romos, természet által visszavett erődítmény egykor Nehalenor északi határvidékén őrizte a Misztikus elf kalózoktól és a Segai hajóktól. A Feketevíz hullámai fölé magasodó sziklákon, az Arany erdő szélén áll, ami megmaradt belőle. Maga az erődítmény egy természetes hasadékba ékelődött, így építésekor kevesebb alapanyagot igényelt, és jóban belesimul a táj természetes képébe is. Bár hivatalosan elhagyatott a környéke, a romokban egy ősi, rettenetes bestia él(!). A vadászok közül csupán a Thales járőrök vetődnek erre, a még ép helyiségekben pedig az Adrelas titokzatos raktárakat hozott létre, ahol a más országokból származó ereklyéket és tárgyakat tárolnak, a veszedelmes szörny orra előtt. Így nagyobb biztonságban tudják azokat, mintha Erdőmélyben vagy más, elfek lakta környéken vigyáznának rájuk.

Az erőd egy hétszintes, felfelé szélesedő épület, melynek az alsó két szintje egy hatalmas barlanggá omlott be az időjárás, vagy a lakója tombolása következtében. A legfelső három szint pedig önmagába omlott, néhány külső falat leszámítva nem sok maradt belőle. Nehézkes, életveszélyes feladat megközelíteni a belsejét. Az egykori kapuról csak leírások maradtak, a helye sem látszik. A középső két szintet különleges varázslat védi, ami elrejti és álcázza a helyet mindazok elől, akik nem tartoznak az Adrelas belső kötelékeihez. Folyosók és termek hosszú és sötét soraiban jól elrendezetten korok és területek szerint sorakoznak mindazok a kincsek, melyeket a völgy kémei összegyűjtöttek az évezredek során.

Az Arany erdő igen sűrű és járatlan ezen a területen. A Pinera fák szorosan zárnak körbe egy ősi gyümölcsöst, ahol óriás vadméhek élnek, háborítatlan békében. A Thalas vadászok ismerik ezt a környéket, de csupán néhány tündér és druida merészkedik a kaptár közelébe, mivel a méhek vadul őrzik a területüket és kincseiket.

Ez az ősi rönktemplom kívül esik a Narmiron vadászok szokásos útvonalain. Ami azt illeti, az elfek teljesen meg is feledkeztek róla. A szentélyben egy ősöreg fapásztor (név?) él, aki egy fiatal hajtást nevel, ami olyan apró, hogy még nem képes sem beszélni, sem mozogni. A mindentől távoli, áldott zugba egy kolónia pixi költözött be. akik a tisztás körül álló fákon élnek és mulatságaikkal, társaságukkal szórakoztatják a magányos öreget.

A pixiket egy bűbájos nő, Aranymakk vezeti. Általában békés, vidám társaság az övék, egészen addig, amíg valami veszély nem fenyeget. Akkor aztán hatalmas Pinera-makkok zúdulnak a támadókra, legyenek azok vadállatok vagy rossz szándékú kívülállók. A hajtás tekintetében különösen védelmezők.

A Völgyben még mindig él néhány sárkány, de csak kevés mutatkozik olyan nyíltan az elfek előtt felfedve valódi kilétüket, mint az Arany erdő kertésze (név?). Az északi meredek vidékeken, ahol igen sűrű az erdő, él a legendás sárkány, akit hidegen hagynak a halandók történetei és háborúi. Őt kizárólag a Sárkány Istennőnek tett esküje élteti, miszerint segíti Narmiraen munkáját azzal, hogy gondozza a rábízott területet. A Thalas vadászokkal és druidákkal jó viszonyt ápol, a Lowren vadászok ritkán kerülnek a közelébe, de tisztelettel elkerülik, ha lehet. Azonban az új, torkos szomszédsággal meggyűlt a baja, s bár békeszerető természet, a Sün-bugitok, akik a kertjét fosztogatják, elérték a türelme határát. Hiába bántja a dolog, tisztában van azzal, hogy ereje és hatalma miféle pusztításra képes, így inkább kisebb, hatékonyabb lényekre bízná a sünök elűzésének terhét. Az bizonyos, hogy hálás lesz a segítségért.

Ez a mocsaras tó ismert és méltán rettegett szeglete az Arany erdőnek. Az itt élő nimfák nem kedvelik a betolakodókat, és nem egy fiatal, gyanútlan vadász lelte a halálát a sötét, zavaros vízben. A nimfákat nem zavarják különösen a bosszúszomjas elf szellemek, amiknek a segítségkérő jajveszékelésére újabb áldozatokat csalhatnak a területükre.

A vadászokkal együtt számos csodálatos holmi is odalett, de jaj annak, aki az elveszettek kincseire indul vadászni.

Ez a fák és bozótos mélyén megbúvó rom egykor egy határvédelmi erőd volt, ám az évszázadok során funkcióját vesztette. A Thalas vadászok még aktívan használták egy ideig, mint vadásztábort, mára azonban teljesen elhagyatottá vált. Teljesen nem feledkeztek meg róla az Arany erdő lakói, és ha a szükség úgy hozza, a romok között bárki száraz és biztonságos menedékre lelhet.

Ebben a Pinera ligetben Thalas törzsből származó druidák élnek, olyan férfiak, akik Narmiraennek szentelték az életüket. Bár a druidák harmóniában élnek a természettel és lakóival, az itt élő vadállatok és bestiák nem feltétlenül veszélytelenek. Általában azok érkeznek ide, akiket valamilyen szükség hajt.

Ezt a barlangot nemrég fedezték fel a Thalas járőrök, egy patak, és a magaslat déli oldalán lezúduló esővíz mosta ki az üreget. Mivel a vadállatok még nem fedezték fel, biztonságos menedékként szolgálhat a vadászoknak és utazóknak egyaránt.

Nem messze a Zöldsárkány kertjétől egy alig kivehető ösvény kezdődik, ami bevezet a sűrűbe. Az ösvény fél napnyi járóföldnyit kanyarog a patakok, gyümölcsösök, vízmosások és napos tisztások mellett, míg a Sün-bugitok titkos, rejtett falujához vezet, mely egy ősi Pinera liget gyökerei között húzódik. A középső fa alatt található Jurkirud szentélye, a bugit családok pedig több, mint ötven fa között szóródtak szét. Bár a Sün-bugitok maguknak való népek, akik kerülik a nagyok társaságát, az elmúlt öt évben igencsak megszaporodott a kölykeik száma, és a sok éhes száj miatt kénytelenek voltak veszélyesebb területekre merészkedni ennivalóért, mint a Koboldok faluja vagy a Zöldsárkány kertje. Egyelőre jól ment nekik a vadászat, de ha továbbra is így szaporodnak, a törzsnek új otthonra lesz szüksége…

Ezen a régi úton helyenként még felbukkannak a szürke kövek, melyekből a Narmiron ősök a Shemons járőrútvonalait építették. Az ősi út az Arany erdő legmagasabb vonalát követi az északi részén, az óceánt figyelve. Számos régi, elhagyatott őrtorony, erőd és őrállás szegélyezi ezt az utat. A vadászok azonban, amennyire lehet, inkább elkerülik. Valamikor a Harmadkorban, amikor a Shemons egészét a déli határra rendelték, a druidák veszélyes növényekkel, áthatolhatatlan tövisekkel ültették tele a magára hagyott vidéket. Az ösvény egy szakasza különösen veszélyes, mert a magasból kígyók módjára tekergő indák szívesen felkapnak bármit, ami hozzájuk ér, hogy aztán a gyökereik közé gyömöszölve táplálják tovább a fájuk törzsét. Persze kövekkel/botokkal megdobálva az út viszonylag járhatóvá tehető, azonban éjjel semmi esetre sem tanácsos elindulni rajta.

Narmiraen apró szentélye egy mély völgy végében található, ahol egy forrás tör elő a mélyből. A szentélynek nincs fapásztora, se papnője, csupán az erre járó vadászok hagynak apró ajándékokat az istennőnek, tiszteletük jeléül. Ahogy a többi szent helyet, a veszélyes bestiák ezt is ösztönösen elkerülik, így biztonságos hely mindazok számára, akik rászorulnak a természet istennőjének védelmére, vagy elvonultan szeretnének imádkozni.

Egykor az Arany erdő és a Feketevíz találkozásánál egy hatalmas sárkány-város terült el, melynek létezéséről még a Narmiron elfek közül is kevesen tudnak. A fehér falak és tornyok romjai között erős mágikus energia vibrál, magához vonzza a mágikus lényeket és idegen varázshasználókat. A Thalas vadászok néhány évente megtisztítják a romokat a veszélyes teremtményektől, de azok hamarosan ismét visszatérnek, vagy újabbak költöznek a helyükre. Az Adrelas már számos alkalommal átvizsgálta a romokat, a szörnyek pedig időnként újabb járatokat bontanak be, így újabb területek válnak elérhetővé az elfek számára.

Ez a Narmiraen szentély nem az elfek, hanem a tündérek szent helye. A szentélyt hét driád őrzi, akik egy-egy hatalmas Pinera-fához kapcsolódtak. A szentély közepén egy széles, tiszta vizű tó terül el, melynek mélyén nimfák élnek. A nimfák kevésbé agresszívak, mint másutt, megtűrik az átutazókat és zarándokokat, amíg azok nem zavarják meg a vizet.

A Feketevíz északi partvidékén, egy mély hasadékban másfél tucat romos kőgúla áll, ezek a szürke, egyszerű épületek a Lowren vadászok átmeneti szálláshelyeként szolgálnak, ha túl messzire üldöznék a vadat a törzs falujától. A széltől és esőtől biztosan védnek az építmények, de gyakran halmoznak fel tüzelőt is, hogy biztosan száraz fa várja a csapatot a vadászat végén. Ahogy más törzsek táborhelyei, ez is szabadon áll mindazok előtt, akiket itt ér a napnyugta.

Az Arany erdő szívében egy hatalmas, gyönyörű vízesés található, melynek vizét számos patak táplálja. Ezt a csodás helyet, ha meg is találták, nem sokan élték meg, hogy meséljenek róla. A vízesés alatti medencében ugyanis egy hidra les a gyanútlan zsákmányra, és bármire lecsap, amit el tud érni.